Azért van annyi megromlott szülő-gyerek kapcsolat, mert a felnőttek megfeledkeznek arról, hogy fontosabb a gyerek lelki, spirituális támogatása, mint a pénzbeli segítése, hiszen máskülönben nem lesznek képesek felelősséget vállalniuk tetteikért, bizonytalanok, kiszolgáltatottak lesznek, még úgy is, ha zsebük tele van pénzzel.
És egy nap eljön az idő, mikor a szülő már nem képes segíteni gyermekén, mert az hátat fordít neki, vagy pedig csak pénzt követel, mert csak ezt tanulta meg, csak ezt kapta, szeretetet nem, így nem is képes kifejezni őszintén érzéseit, szeretetét. Így a legjobb és leghasznosabb, amit egy szülő egy ilyen helyzetben tehet, hogy őszintén magában néz, és többé nem terheli gyerekét, nem illeti kritikával, szidalmazásokkal, és ezzel nem csak a saját életét kíméli meg, hanem az unokákét is, hiszen a gyereke nem fogja tovább folytatni az ő nevelési stílusát, feltéve, ha időben észhez kap.
A bűneinktől nehéz megszabadulni, főleg ha azokat mi magunk is örököltük az őseinktől. Ha ők nem biztosítottak szüleinknek, nagyszüleinknek szerető hátteret, nyugalmat, belső békét, akkor mi sem részesülhettünk ebben. Így ne feledjük: abból kell főznünk, amit az őseink ránk hagytak, de ha ezek az alapanyagok csak az anyagi biztonságra, a karrierre vonatkoznak, akkor jó dolog, legalábbis hosszabb távon, nem sülhet ki belőle.
Fontos, hogy felismerjük a problémát, és ha rájövünk arra, hogy már nincs amit adnunk gyerekünknek (a pénzen kívül), legalább mondjunk egy imát érte. Bocsássunk meg magunknak, forduljunk a lelki béke, a szeretet felé, és kérjük, hogy az Univerzum törölje el a hibáinkat, a bűneinket, mert új életet szeretnénk kezdeni.
Bízzunk az Univerzum erejében, mert ő mindenre képes, mindenkinek segíteni tud, csak engedjük, hogy meghallja a kiáltásunkat. Az Univerzum felszabadít, és utat mutat nekünk, ahol rálelhetünk életcélunkra. Ha ezt megtaláltuk, máris javulni fog a viszonyunk gyermekünkkel.
