2026. augusztus 12-én Budapest felett nem egy szokványos nyári naplemente zárja majd a napot. Este 19 óra 22 perc 33 másodperckor a Hold sötét sziluettje lassan rávetül a Nap korongjára, és megkezdődik az év egyik legkülönlegesebb égi jelensége.
A fővárosból nem láthatunk teljes napfogyatkozást. A látvány mégis emlékezetesnek ígérkezik: a Nap egyre keskenyebb, csorbult korongként közelít majd a nyugati látóhatárhoz, végül fogyatkozás közben tűnik el Budapest egéről.
Budapesten mindössze háromnegyed óránk lesz megfigyelni
A részleges napfogyatkozás Budapesten 19:22:33-kor kezdődik, a Nap pedig 20:08:16-kor nyugszik le. Ez azt jelenti, hogy a jelenségből valamivel több mint 45 percet láthatunk – feltéve, hogy az időjárás és a nyugati horizont is kedvező lesz.
A napfogyatkozás csillagászati értelemben napnyugta után is folytatódik, ám annak további szakasza Budapestről már a horizont alatt zajlik. A fővárosi megfigyelők számára ezért nem a jelenség vége, hanem a megfogyatkozva lenyugvó Nap látványa jelenti majd az este drámai csúcspontját.
A budai hegyek több helyről eltakarhatják az alacsonyan járó Napot, ezért különösen fontos a zavartalan nyugati kilátás. A Magyar Csillagászati Egyesület szerint a pesti Duna-part megfelelő pontjai, valamint a budai hegyvidék szabad kilátást kínáló magaslatai is alkalmasak lehetnek a megfigyelésre.
Európa néhány pontján nappalból alkonyat lesz
Miközben Budapest felett részleges napfogyatkozás bontja meg a nyári estét, a Hold teljes árnyéka keskeny sávban végighalad Grönlandon, Izlandon, Észak-Oroszország egy részén, Spanyolországon és Portugália legészaknyugatibb vidékén.
A teljesség sávjában a Hold rövid időre teljesen eltakarja a Nap fényes korongját. Az ég alkonyati sötétségbe borul, és derült időben előtűnhet a napkorona, a Nap máskor láthatatlan külső légköre.
A teljes fázis a legtöbb helyen két percnél rövidebb lesz. A fogyatkozás középvonalához közel valamivel tovább tarthat, ám ott sem éri el a két és fél percet. Spanyolországban az esemény különösen ritka: az ország szárazföldi területéről 1905 óta nem lehetett teljes napfogyatkozást megfigyelni.
Amikor a megszokott fény hirtelen idegenné válik
A napfogyatkozások különös ereje nem pusztán ritkaságukból fakad. A Nap minden nap ugyanazzal a természetességgel kel fel és tűnik el a horizonton, hogy többnyire észre sem vesszük jelenlétének állandóságát. Egy napfogyatkozás idején azonban ez a megszokott rend rövid időre megváltozik.
Budapesten nem borul teljes sötétségbe a város. A fény mégis szokatlanná válhat, miközben a Hold egyre nagyobb részt hasít ki a lenyugvó Napból. A megszokott nyári naplemente helyén egy csorbult, lassan elvékonyodó korong közelít majd a látóhatárhoz.
Hasonló látványban legutóbb 2003. május 31-én lehetett részünk Magyarországon. Akkor egy már fogyatkozásban lévő, megcsonkult napkorong emelkedett a horizont fölé. Huszonhárom évvel később ugyanez a történet fordított irányban játszódik le: ezúttal a megfogyatkozott Nap nyugszik le előttünk.
A lenyugvó Napba sem szabad védelem nélkül nézni
A horizont közelében járó Nap fénye gyengébbnek tűnhet, de ettől még súlyos szemkárosodást okozhat. A napfogyatkozást kizárólag megbízható, napmegfigyelésre készült szemüvegen vagy megfelelő napszűrőn keresztül szabad közvetlenül követni.
A hagyományos napszemüveg, a kormozott üveg, a fényképészeti szűrő vagy a túlexponált film nem biztosít megfelelő védelmet. Fényképezőgépet, távcsövet és binokulárt csak az objektív elé biztonságosan rögzített, kifejezetten erre gyártott napszűrővel szabad a Nap felé fordítani.
Aki nem rendelkezik megfelelő szemüveggel, közvetett módon is átélheti a jelenséget. Egy apró nyílással készített kivetítő a Nap képét egy világos felületre vetítheti. A lombos fák levelei közötti rések pedig természetes kivetítőként sok száz apró, csorbult napkorongot rajzolhatnak a földre.
Budapestről nézve a történet befejezetlen marad: a Nap még fogyatkozás közben merül a horizont alá. Mintha az ég nem lezárná a jelenetet, hanem magával vinné annak utolsó perceit.
