KuriózumAzok az emberek, akik boldognak tűnnek, de a felszín alatt boldogtalanok, gyakran...

Azok az emberek, akik boldognak tűnnek, de a felszín alatt boldogtalanok, gyakran rendelkeznek a következő 7 viselkedési formával

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

Azt gondolhatnánk, hogy a szomorú embereken egyértelműen látszik, hogy szomorúak, de a helyzet valójában ennél sokkal bonyolultabb. Rengeteg olyan ember van, aki vidámnak mutatja magát mások előtt, de amikor egyedül marad, mély szomorúságba zuhan.

A valódi érzések elfedésének több különböző oka is lehet. Lehetséges például, hogy nem akarnak másokat terhelni a problémáikkal, vagy szégyellik magukat azért, ahogy éreznek.

De vannak olyan apró jelek, amik elárulhatják, ha valaki valójában nem olyan boldog, amilyennek mutatja magát.

1. Ők a társaság igazi bohócai

Gyakran a legboldogabbnak tűnő emberek azok, akik belül hihetetlenül szomorúak. Ez azért van, mert lényegében túlkompenzálják a valódi érzéseiket, és túlzásba esnek.

Bár ez a stratégia néha valóban beválhat, hosszú távon nem egészséges alkalmazni, mert nem világít rá a probléma gyökerére.

Ha a baráti társaságodban van egy igazi bohóc – más szóval valaki, aki mindig viccelődik, és imád a figyelem középpontjában lenni – vedd ezt figyelmeztető jelnek, és figyelj oda jobban az illetőre. Valóban olyan boldog, amilyennek látszik? Vagy valójában segítségre és érzelmi támogatásra van szüksége, még ha nem is mondja ki ezt?

2. Túl sokat vagy túl keveset szocializálódnak

Nem mindenki ugyanúgy reagál bizonyos dolgokra. Egyesek mindent megtesznek annak érdekében, hogy folyamatosan mások társaságában legyenek, ha szomorúak (mivel az érzés akkor a legelviselhetetlenebb, amikor egyedül maradnak), míg mások inkább elszigetelik magukat a környezetüktől. Ha pedig mégis kimozdulnak otthonról, a jókedv álarcát viselik, de mivel ezt a látszatot csak ideiglenesen tudják fenntartani, gyorsan újra visszavonulnak a biztonságos magányba. Ez egy igazi ördögi kör.

Nem számít, hogy a spektrum melyik oldalán áll valaki, az egyensúly a legegészségesebb. Az egyedül töltött idő fontos, ahogy a szeretteink társasága is.

3. Mindig elfoglaltak

Mi a legjobb módja annak, hogy elmenekülj a nyomasztó gondolatok elől? Az, ha folyamatosan lefoglalod magadat. Sokan próbálkoznak ezzel, hogy elmeneküljenek a negatív érzéseik elől. Ha pedig úgy érzik, a szomorúságuk lassan felzárkózik, gyorsabb tempóra kapcsolnak. Sajnos ennek a stratégiának elkerülhetetlenül az lesz a vége, hogy teljesen túlhajszolják magukat, a szomorúság pedig közben csak egyre jobban elhatalmasodik rajtuk.

4. Ritkán nyílnak meg mások előtt

Ha valaki úgy tesz, mintha boldog lenne, nyilvánvalóan nem akar beszélni a problémáiról, és ha valaki esetleg rá is kérdez erre, elhárítja a figyelmet a dologról, mert nem akar másokat terhelni a gondjaival, vagy egyszerűen csak nem akarja beismerni, hogy nincs minden rendben.

5. Mérgező pozitivitást mutatnak

A boldogság folyamatos megjátszása olyasmi, ami könnyen átcsaphat toxikus pozitivitásba. Ez azt jelenti, hogy minden negatív érzést elnyomunk, sőt, a másokkal való interakcióinkban is ezt a megközelítést választjuk. Ha egy barátod hozzád fordul valamilyen problémával, valószínűleg azt mondod neki, hogy próbálja a dolgok jó oldalát nézni, és ne szomorkodjon.

Ha pedig te magad kerülsz szembe bármilyen negatív érzelemmel, mindent megteszel annak érdekében, hogy megpróbáld feldobni a hangulatodat, ahelyett, hogy valódi érzelmi támogatást keresnél.

6. Igazi maximalisták

Azok az emberek, akik a felszín alatt mélyen szomorúak, sokszor maximalisták. Olyan magas követelményeket állítanak önmagukkal szemben, hogy nehezen tudnak megfelelni a saját elvárásaiknak, és minden alkalommal, amikor hibáznak, mélyebbre süllyednek az önbizalomhiányba.

7. Fiktív világokba menekülnek a problémáik elől

Legyen szó akár könyvekről, filmekről, videójátékokról, online közösségekről vagy éppen állandó bulikról, azok az emberek, akik mélyen szomorúak, sokszor megpróbálnak egy álomvilágba menekülni az érzéseik elől.

Ez kis mennyiségben még nem feltétlenül probléma, de ha valaki több időt tölt ezzel az álmodozással, mint a saját életéve, az már eszképzimus, és ez a védekezési mechanizmus hosszú távon nem fenntartható. Végül kénytelenek leszünk szembenézni a problémával, ami a dolgok hátterében áll.

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek