Sok vagy nekem, sok vagyok neked… Érezted már azt, hogy a másik nem fogadja el azt, ami te vagy és egy idő után azt éled át, hogy SOK VAGY? Esetleg épp megfordítva: a másik volt neked túl sok, nem bírtad a szeretetét, az energiáit, az odaadását, az igényeit nem tudtad kielégíteni?
NAAAAAAAAAA!
Álljunk csak meg! Én most itt teljesen másról fogok mesélni.
Sok vagy nekem, sok vagyok neked. DE MI IMÁDJUK A SOKAT. És azt a sokat is sokszor.
Rengetegszer találtok meg olyan élethelyzetekkel, történetekkel, találkozások leírásával, amikor valamelyik fél úgy érzi, hogy ő sok a másiknak.
Vajon ez tulajdonképpen mit mutat? Tényleg azt jelenti, hogy TE sok vagy? Vagy azt jelenti, hogy nem passzoltok össze? Esetleg fejlődni kell, hogy a másikból is ki tudjon áramolni az a „SOK”, ami benned már vadul áramlik?
Vajon mi az, ami téged minősít, és mi az, ami a másik felet? Amennyiben te egy képzeletbeli mércén 500-on égsz, de a párod csak 200-on, vajon elegendő lehet ez a hosszútávú boldogsághoz?
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy összetett dolog a párkeresés és a párok hosszabb távú boldogsága, de ha ennek egy részét kiveszem, méghozzá az intenzitást, a szenvedély nagyságát, akkor ott sok minden eldől. Az a fél, aki többet ad, többet befogad, tehát hatalmas tűzzel éli életét, annak egy idő után kevés lesz a kis láng. Aranyos, kedves, cuki, de kevés. Gondolj csak bele, logikus, hisz adsz valamit, majd kapsz valamit. Aki a nagyobb ebben a kapcsolatban, az hiányos lesz. Aki pedig a kisebb, ő pedig fullasztónak fogja érezni ezt és egy idő után még kisebbségi érzésekkel, önértékelési gondokkal is küzdhet, ha nem tud ebből kiemelkedni…vagy ha annyira mélyre süllyed érzelmileg, hogy akarja a kapcsolatot, de nem ismeri be, hogy nem passzolnak az értékek.
Nos akkor most egy hatalmas kanyart fogok venni és veszek egy olyan kapcsolatot végre, ahol a két fél egyenlően ad és egyenlően kap, hatalmas tűzzel égnek, és mégsem égetik szét egymást. Persze mondhatják erre sokan, hogy „na ilyen aztán nem létezik… peeeeeeeeeeeeeeersze” – Nem feltétlen kell ezt elhinni. Viszont azt hiszem egy valamiben biztosan egyetértünk, sokan hisznek és bíznak abban, hogy „majd egyszer eljön az igazi”. És tedd csak szépen a kezed a szívedre. Mit jelent számodra az igazi?! Csak nem éppen azt, amit előbb röviden felvázoltam?
Ha hiszel benne és kitartóan hiszel, érhetnek meglepetések, fura kapcsolatok, de egyszer csak odaérsz és megtaláljátok egymást. De abban az esetben, ha valójában el sem hiszed, akkor mit vársz? Miért kapnál bármi jót az élettől? Nem mellékesen bazi nagy zárójelben megjegyzem: NEM az élet adja neked ezeket, hanem te magad választod meg a kapcsolataidat. Az emberek jönnek mennek folyamatosan és lehetőségek tárháza van mindenki számára. Az élet VAN, nem pedig aktív uralkodója a testednek, lényednek. Csak akkor, ha ebben hiszel, akkor tud feletted uralkodni a világ, az emberek és a „sors”.
Miről lehet felismerni azt a bizonyos kapcsolatot, ahol MINDEN SOK ÉS MINDEN ÚGY JÓ – MERT SZERETJÜK A SOKAT?!
– első körben arról, hogy szokatlanul jó adni és különösebb kérés nélkül szinte ugyanakkora energiával kapsz vissza – csak győzd befogadni;
– ha már a befogadás szóba került, akkor fontos jel még az elfogadás is – a másik feled elfogadja azt, amit adsz és szereti, tetszik neki;
– természetes módon élsz vele, mellette és még véletlen se görcsölsz azon, hogy mi lehet jó neki és neked – napról napra azt veszed észre, hogy kezd kikopni a régi „sok vagyok vagy kevés vagyok” szindróma;
– hetek és hónapok elteltével azt veszed észre, hogy új emberré váltál, mert visszajött az életkedved, az önbizalmad és társra leltél, aki felemel, melletted áll, segít, támogat, vicces, kedves, de őszintén megmondja, ha valami nem tetszik. Új élet, új energiák.
– ha két intenzív ember megtalálja egymást, az természetes nem jelenti még azt, hogy nem lesz megoldandó feladat – mielőtt bárki félreértené a helyzetet. Ez nem egy csipkerózsikás történet. Egyszerűen két összeillő emberről beszélek, akiknek pont úgy jó a másik, pont annyira, ahogy az adni és kapni képes.
– az idők során kiderül, hogy a gyermekkorból hozott fontos dolgok passzolnak – gondolok itt az odafigyelésre, szeretésre, érintésre, a beszélgetésekre, közös étkezésekre, nevetésre, közös programokra és persze a „szüleink együtt vannak” érzésre (vagy éppen a szüleink elváltak, ezért most majd mi megmutatjuk közösen érzésre) – ez mind kapcsolatfüggő;
– az ellentétek vonzzák egymást – ezt sokan úgy értelmezik, hogy ha nagyon különbözik két ember, akkor az rendben van, mert sok sok feladat van előttük. Szerintem nem feltétlenül kell, hogy a férfi-nő ellentéten kívül túl sok ellentét legyen a két fél között, mert az már az alapvető TÁRS témáját támadná meg. És hogyan is lehetne két ember társa egymásnak, ha alapvetően annyira különböznek, hogy nem is akarják egymást támogatni semmiben?! Az együttélés vagy „ő a párom” nem jelenti azt, hogy az a két ember boldog is lesz?! Ugye….
– mikor megölelitek egymást, akkor kétféle hatást vált ki ez a testi és lelki kontaktus. Határtalan nyugalom és határtalan összeolvadási izgalom. Ez a kettő erőteljes érzés egy ölelésben megtalálható. Amikor azt érzed, hogy egyesülni akarsz a másikkal, mert ti összetartoztok nyugalomban, izgalmakban, kalandban és vágyakban, azaz harmonikus egységet alkottok. Ez az ölelés is egy jele annak, hogy ti ilyenek vagytok és ez egy értékes összefonódás.
Hamarosan folytatom és újabb történetek jönnek a kapcsolatokról, lelki kötődésekről, viszonyokról.
Szép napot kívánok,
István – a tudatalatti detektív
Takács J. István, azaz a Tudatalatti Detektív megalapítója számos embernek nyújtott már segítséget egy egy nehéz élethelyzetben, ha elakadtál az életedben és nem találok a kiutat keresd őt bátran akár emailben is: takacs.janos.istvan@gmail.com