Állást keresni ma már egy átalános elfoglaltság. Olyan időket élünk, amikor a gazdaság nemhogy virul, de globális szinten hanyatlik. Nap mint nap kapunk ijesztő méreteket öltő munkanélküli statisztikákat országos vagy európai szinten, és van is miért aggódnunk.
Személy szerint minden közelebbi haverom átesett már az álláskeresés problémás folyamatán (vagy tevékenységén?), és sokat tudnának mesélni. Jómagam is sokáig kerestem munkát, lehetőleg olyant, ami az egyetemi képzettségemnek némileg legalább megfelel, de idővel alább hagytam, és csak a véletlen szerencse miatt tudok ma a képzettségemhez közelebb álló munkát végezni, de mindez lényegtelen…
A fontos az, hogy pozitívan álljunk az álláskereséshez! Fogjuk fel úgy, hogy megújulást hordoz magában, és ha már kaptunk egy korrekt posztot, akkor is keressünk kiegészítő keresetet, vagy szabadidőben végezhető munkát – mert az fix, hogy nem fognak túlfizetni sehol!
Legyünk tisztában vele, hogy az igazán jól fizető állások nagyon nagyon izzadságszagúak. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy kevés munka, jófej társaság és nagy lóvé, ez mese… Továbbá azt is hozzátenném, hogy csupán a pénzért melót keresni sem egy nagy ötlet. Mindenkin látják elsőre, hogy csak a suskáért tolta oda a képét, vagy tényleg egy dolgozni akaró, rugalmas és vállalkozó szellemű valakivel állnak szemben – akit megéri tényleg alkalmazni.
Állást keresni nem szégyen! Egy haverom ennyire pozitívan tud hozzáállni (illetve tudott, mert azóta pofás állást kapott): én szeretek állást keresni. Telefonálok, hirdetést böngészek, email fogalmazok, folyamatosan módosítom a posztnak megfelelően CV-met, meghallgatásra járok, és mindenhol próbálom igazán előadni magam.
Nekem ez a hozzáállás tetszett, és amennyire tudtam magamévá is próbáltam tenni, több-kevesebb sikerrel, de az tény, hogy nem vagyok szükségképpen munkakereső jelenleg, mégis nap mint nap átböngészem a felkínálkozó lehetőségeket, “mert sosem lehet tudni..” alapon, valamint kis kiegészítésnek megfelelő munka érdekében, és ezt nem is fogom abbahagyni soha.
