A tengeri sót az óceán-, vagy tengervíz párologtatásával nyerik, míg a konyhasót bányásszák. A származási hely ugyan befolyásolja egyes ásványi anyagok koncentrációját, de nincs hatással a nátrium mennyiségére.
A két só típus közötti különbség a feldolgozásban rejlik. A konyhasó számos gyártási folyamaton megy keresztül, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket, ez alatt viszont elveszíti a tápanyagokat is. Ugyanakkor néhány kemikáliát is tartalmaz, amiknek köszönhetően fehér színt kap, és nem csomósodik.
Az asztali só általában jódot tartalmaz, amely nélkülözhetetlen tápanyag a pajzsmirigy egészséges működéséhez. A jód adagolása azonban problémákhoz vezethet. Kiegyensúlyozott étrend esetén a szervezet elégséges jódmennyiséghez jut, míg a túlzott jódbevitel hányingert, fejfájást és hormonzavarokat okozhat.
A tengeri só kinyerése nem egy bonyolult folyamat, így az ásványi anyagokat is megőrzi. Ezektől az anyagoktól függ, hogy a sónak milyen íze és színe lesz. Így a tengeri só lehet rózsaszín, szürke, vagy fekete, attól függően, hogy milyen ásványi anyagokat tartalmaz. A szakácsok szerint ezek az anyagok különleges ízt adnak a sónak, ez által az ételeknek is különleges aromájuk lesz.
Akár tengeri, akár konyhasót használunk, az egészség szempontjából egy a fontos: hogy ne legyen finomított. Ezért az üzletben olvassuk el figyelmesen a csomagolást, és annak jó esetben nátrium-kloridot kell tartalmaznia. Amennyiben a felirat nem tartalmaz minden összetevőt, figyeljünk a só színére. A nem finomított só nem tiszta fehér, hanem inkább rózsaszín, vagy szürke.
