Növényeket kerestek a Duna szárazra került medrében, amikor sokkal régebbi lelet került a kutatók elé. Az előzetes szakmai vizsgálat szerint jégkorszaki vadló maradványait mosta ki a folyó az évezredekig érintetlen üledékből.
A Duna rendkívül alacsony vízállása olyan területeket tett láthatóvá, amelyeket máskor víz borít. A szárazra került szakaszokon sziklák, források, régi tárgyak és állatcsontok bukkanhatnak elő.
Dr. Riezing Norbert botanikai kutatás közben vizsgálta a mederben megjelenő növényfajokat, amikor különös csontokra talált. Az előzetes vélemény alapján a maradványok olyan vadlovaktól származhatnak, amelyek a jégkorszakban éltek a Kárpát-medencében.
A jégkori Magyarország nem volt összefüggő jégmező
A „jégkorszak” kifejezés könnyen végtelen hómezők képét idézi fel, a Kárpát-medencét mégsem borította állandó jégtakaró. A táj füves, cserjés és erdős területekből álló mozaik lehetett, amely megfelelő élőhelyet biztosított a vadlovaknak és más nagy testű növényevőknek.
A vadlovak a jégkorszak lezárulása után sem tűntek el azonnal erről a vidékről. A Duna–Ipoly Nemzeti Park tájékoztatása szerint még a bronzkorban is élhettek a térségben. Eltűnésükhöz feltehetően az ember terjeszkedése és vadászata is hozzájárult.
Így őrizhette meg a folyó a csontokat
A folyószabályozások előtt a Duna jóval nagyobb árteret járt be. A jégkorszakban a vízhozama is magasabb lehetett. Egy-egy áradás magával sodorhatta az elpusztult állatok maradványait, majd a csontokat kavics, homok és iszap temette be.
A hordalék természetes időkapszulaként működött. A maradványok évezredeken át a folyami üledékben feküdtek, míg a jelenlegi áramlás és az alacsony vízállás ki nem mosta őket.
A nemzeti park egyelőre előzetes szakmai véleményről számolt be. A csontok pontos korának és fajának megállapításához részletesebb vizsgálatokra lehet szükség.
A mederben talált lelet nem vihető haza
A szárazra került folyómeder sokakat csábít felfedezésre, a történeti, régészeti vagy őslénytani jelentőségű tárgyakat mégsem szabad emlékként hazavinni. A lelet helyzete, környezete és a körülötte található üledék legalább olyan fontos információt hordozhat, mint maga a csont.
Aki gyanúsan régi csontot, régészeti tárgyat vagy különleges képződményt talál, fényképezze le, jegyezze fel a helyszínt, és értesítse az illetékes nemzeti parkot vagy múzeumot.
