Egy 20 éves amerikai diáklány hónapokig figyelmen kívül hagyta hasi fájdalmait, de több vizsgálat után kiderült, hogy 2. stádiumú vastagbélrákban szenved – írja a Yahoo News.
Katie Davis egy tipikus diák életét élte, amikor a tünetek jelentkeztek nála. A pennsylvaniai Westchester Egyetem harmadéves marketing szakos hallgatója idejét az órák és a munkája között osztotta meg. A hasa jobb felső részében jelentkező fájdalmat már csak azért sem vette komolyan, mert csak szórványosan jelentkezett, és gyorsan elmúlt.
Az idő múlásával a fájdalom egyre erősödött, néha annyira, hogy összegörnyedt a fájdalomtól. Az első tünetek megjelenése után három hónappal, miközben barátja családjának tengerparti nyaralójában tartózkodott, Davis kórházba került.
A kórházban azonban nem volt ultrahangkészülék, és azt mondták neki, hogy a tünetei alapján petefészekcisztája lehet, amely az orvosok reményei szerint a következő menstruáció után eltűnik.
Davisnek azt tanácsolták, hogy figyelje a fájdalmát, és ha más tünetek, például láz vagy hányinger jelentkeznek, menjen be a sürgősségre. Néhány nappal később, amikor szülei házában hidegrázása volt és hányni kezdett, a fiatal lány pontosan ezt tette.
„Ez volt az első alkalom, hogy valami komolyabbat mondtak nekem, mint a petefészekciszta” – mondta Davis.
Az ultrahang és a CT-vizsgálat szerint a vastagbele gyulladásban volt, és úgy tűnt, hogy folyadék gyűlt össze benne, ami fertőzésre, traumára vagy rákra utalhatott.
A sürgősségi osztály orvosa Crohn-betegséget vagy fekélyes vastagbélgyulladást, súlyosabb esetben pedig vastagbélrákot gyanított, és kolonoszkópiát rendelt el.
„Nem gondoltam, hogy rákot vagy valami igazán súlyos betegséget fognak diagnosztizálni nálam” – mondta Davis.
Az első jel, hogy valami nem stimmel, az volt, amikor a beavatkozás után felébredt. Észrevette, hogy egy másik szobába helyezték, mint a többi kolonoszkópiás beteget. A beavatkozást végző orvos neki és édesanyjának azt mondta, hogy „meglehetősen biztos” abban, hogy a Davis vastagbelében található daganat rákos.
Röviddel ezután Davisnél 2. stádiumú vastagbélrákot diagnosztizáltak.
„Nem tudtam, mit gondoljak, mit érezzek” – mondta arról a pillanatról, amikor megkapta a diagnózist. „Először teljesen megdöbbentem és összezavarodtam.”
A diagnózis után Davis műtéten esett át, és három hónapos kemoterápiát kellett volna kezdenie, de a mellékhatások bonyolították a kezelést.
„Nem tudtam elviselni az agresszívabb kemoterápiát” – mondta Davis. Extrém fáradtság, hányinger és neuropátia jelentkezett nála, ami hőmérséklet-változáskor „bizsergésként” jelentkezett a kezeiben. A legijesztőbb mellékhatás azonban a látásvesztés volt.
„A látásom teljesen elsötétült” – mondta Davis. A szülei utánanéztek a gyógyszernek, amit szedett, az oxaliplatinnak, aminek az egyik mellékhatása a látásproblémák lehetnek. Davis ekkor fedezte fel a Colorectal Cancer Alliance (CCA) nevű szervezetet, és elmondta, hogy mások hasonló történetei a mellékhatásokról segített neki abban, hogy tájékozott maradjon az alternatív kezelési lehetőségekről.
Davis orális kemoterápiát kapott, amivel a kezelés időtartama háromról hat hónapra hosszabbodott. Az egyetlen előnye az volt, hogy már nem kellett utaznia a kezelés miatt, így bárhová is ment, magával vihette a gyógyszert.
