Mit jelent számomra a szeretet? Nagy kérdés, melyre néhány szavas válasz nem adható.
Sokak szerint egy érzés, szerintem sokkal több. Az életet meghatározó erő az, amely különböző élethelyzetekben nyilvánul meg igazán, olyankor tőr ki az ember szívéből.
Magam is sokszor megtapasztaltam már elsöprő erejét, mint minden érző lélek, sőt iskoláséveim alatt is, melynek lassan a végéhez érek. Lassan egy éve történt, hogy megosztottam egyik középiskolai tanárommal a kötelező pedagógiai gyakorlatról beszámolómat:
„Egyik napról a másikra csöppentem bele huszonnégy kisgyerek életébe, akik életük első, legnehezebb próbatételéhez érkeztek, iskolásak lettek. Új környezet, új emberek, új kihívások. De még mekkora kihívások! Néha összeszorult a szívem, látva kétségbeesett tekintetüket, ugyanakkor megnyugvást jelentett, amikor egy kedves, bátorító, vigasztaló szó után mosolyogni láttam őket.
Napról napra lettek bátrabbak, s míg első-második nap azt sem tudták hol kell bemenni az iskolába, a folyóson hol kell elfordulni, mit kell köszönni a tanítóknak, tanároknak, mikor és hogyan kell kinyitni vagy éppen becsukni a különböző méretű és formájú könyveket, mikor nem szabad beszélgetni, nevetgélni, a hét utolsó napjára (péntekre) mindez rutinszerűvé látszott válni.
Megismerkedtek a tantárgyakkal, a tankönyvekkel, a „vonalas”, a „simalapú” és a „kockás” füzettel, a hangos iskolacsengővel, az épülettel és a számukra olyan hatalmasnak tűnő iskolaudvarral, melynek részeit első szüneteiben oly bizonytalan léptekkel jártak végig.
Az öt nap alatt nagyon sok pedagógiai tapasztalatra tehettem szert, de a legjobb az volt, hogy annyi szeretetet kaptam ott, amennyit talán még soha, és ez fordítva is igaz. Nem is gondoltam volna, hogy így meglehet szeretni ennyi gyerkőcöt ilyen rövid idő alatt. Felejthetetlenek. Könnyeimmel küszködve intettem nekik búcsút, és nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy iskoláséveim legszebb hete volt ez.”
Valami ilyesmit jelent számomra a szeretet, tulajdonképpen a végtelent, hiszen sem idő, sem tér nem törölheti el. Mindig és mindenhol ott van, nem csak a szívünkben, hanem a körülöttünk levő dolgokban, a fűben, a madárdalban, egy gyermeki kacajban, édesanyánk lágy tekintetében.
Jákob Orsolya Klementina
A bejegyzést Jákob Orsolya Klementina küldte, a Filantropikum.com nyereményjátékára, amelynek fődíja egy kétszemélyes parajdi hétvége.
