A gyermekkor az élet legszebb és legemlékezetesebb szakasza. Azokban az években, amikor megismerkedünk a világgal, fontos, hogy milyen útmutatást kapunk. A szeretet a kulcsa mindennek, de legalább oly nélkülözhetetlen egy gyermek számára a példamutatás, a pozitív visszaigazolás, a türelmes és gyakorlatias oktatás, a szabályokhoz való igazodás. A boldog, egészséges környezetben való nevelkedés, amely határokat szab, de szabadságot is ad a dolgok felfedezéséhez, a gyermek mentális egészségét és jólétét biztosítja.
A családtagjainkon múlik, hogy milyen felnőttekké válunk. Vannak, akik a barátságosabb, melegebb gyermeknevelési módszerek mellett döntenek, míg vannak szülők, akik a szélsőségesebb megoldásoknak a hívei, akik kifelé tökéletességet sugároznak, de az otthonukban pont az ellenkezőjét mutatják. Köztük akadnak olyanok is, akik csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, és nem törődnek a gyermekeik igényeivel – ők a nárcisztikusok, akiknek a markából nem könnyű kiszabadulni.
Egy nárcisztikus személy mindig önimádó, felfújt önértékeléssel rendelkezik, és identitása mások dicséretén és jóváhagyásán alapul. Azt gondolja, ő mindig jobb másoknál, túlértékelt eredményeivel dicsekszik, a pénzről, hatalomról és zsenialitásról fantáziál. Hajlamos a dühre, ha kritizálják, vagy ha szembesítik őt a hibáival. Mivel a nárcisztikusok arra összpontosítanak, hogy mások hogyan vélekednek róluk, az intim kapcsolataik nagyrészt felszínesek, mivel kevés empátiát mutatnak mások érzései vagy tapasztalatai iránt.
A nárcizmus az esetek zömében csak egy rossz tulajdonság, melyet könnyű rávarrni bizonyos emberekre. Azonban a súlyosabb fajtáira létezik egy valódi pszichológiai állapot, a nárcisztikus személyiségzavar (NPD), amely mentális zavarnak számít, és orvosi kezelést igényel. Ezutóbbi az emberiség csupán 1%-át érinti, bizonyos kutatások szerint. Ám akik szakszerű segítségért fordulnak, köztük már jóval nagyobb arányban azonosítható a betegség.
Amikor a nárcizmus egy családon belül is felismerhető, az komoly hatással lehet a gyermekek mentális fejlődésére. Wendy Behary, terapeuta, aki az NPD-s emberek és „túlélőik” kezelésére szakosodott, elárulta, a legtöbben észre sem veszik, hogy nárcisztikus szülő nevelte őket mindaddig, míg egyéb, saját mentális és érzelmi problémáik miatt nem kérnek segítséget.
Wendy Behary és Craig Malkin pszichológus 9 ismertető jelről beszél, melyből megállapítható, hogy egy gyermeket valószínűleg egy nárcisztikus szülő nevelt, továbbá azt is megosztotta, mit kell tennie egy felnőttnek, aki egy ilyen környezetből röppent ki.
Íme a listájuk:
1. Ő a környezete lábtörlője – egy nárcisztikus szülő azt neveli bele a gyermekébe, hogy a saját vágyai és igényei nem számítanak. Éppen ezért, az ilyen gyerek úgy nő fel, hogy nem tudja, mit akar, és fogalma sincs arról sem, hogyan fejezze ki a saját vágyait. A legtöbben önzőnek érezhetik magukat, még bele is betegedhetnek, amikor a legalapvetőbb szükségleteikről szót ejtenek. Felnőttként az ilyen egyén értéktelennek érzi magát, fejet hajt a tekintélyt parancsoló személyek előtt, gyakorlatilag felmossák vele a padlót, és ő engedelmeskedik, mert ez neki a normális.
2. Úgy érzi, soha nem lesz elég jó – mivel hiányzott az életükből a feltétel nélküli szeretet, felnőttként is állandóan megkérdőjelezik önmagukat. Önértékelési zavaraik miatt belerekednek egy bizonyos szerepbe, abba, hogy képtelenek megfelelni mások elvárásainak.
3. Állandóan rivalizál a testvéreivel – egy többgyermekes családban a nárcizmus azt eredményezheti, hogy míg a szülő az egyik gyermekét kiemeli és tükörképeként magasztalja, addig a másikat megszégyeníti és teherként vélekedik róla. Ez a kivételezés komoly versengést teremthet a testvérek között, ami egyértelműen tönkreteszi a köztük lévő kapcsolatot.
4. Úgy érezheti, ő volt a felnőtt a családban – míg egyes nárcisztikusok sztárként csillogtatják magukat, addig mások az áldozatot játsszák. Ennek eredménye, hogy a gyermekeiknek kell folyamatosan megoldaniuk a problémáikat, a családi béke és jólét érdekében. Ez a helyzet pedig felcseréli a szerepeket, ami cseppet sem tesz jót egy gyermeknek.
5. Önértékelését kizárólag az eredményei alapján határozza meg – egy nárcisztikus szülő belesulykolja a gyermekébe, hogy annyit ér, amennyit teljesít. Felnőttként így sokan válnak munkamániássá, mivel csak az számít nekik, amit le tudnak tenni az asztalra.
6. Nincs érzéke önmagához, az igényeihez, a céljaihoz – egy nárcisztikus mindig felsőbbrendűnek érzi magát másoknál, még ha az eredményei nem is őt igazolják. A gyermekeiken keresztül próbálnak élni, akik emiatt elveszítik az önértékelésüket, a személyiségüket.
7. Hajlamos az önszabotázsra – bármennyire is legyen sikeres felnőtt egy nárcisztikus szülő gyermekéből, a szülők nyomása és magas elvárásai miatt mindig hajlamos lesz alábecsülnie és kevésbé méltónak éreznie magát ahhoz, hogy elérje az álmait.
8. Párkapcsolati problémái vannak – egy nárcisztikus szülő gyermeke hajlamos azt a példát követni, amit kapott, vagyis olyan passzívabb személyiségű embereket gyűjteni maga köré, akiket kedvére manipulálhat.
9. Küzd a saját érzelmeivel – egy gyermek, akiből „kinevelik” a saját érzelmeket és vágyakat, akit elnyomnak, az nehezen birkózik meg a mégis fel-feltörő érzéseivel. Mivel nem tudja kezelni őket, idővel ez szorongáshoz, depresszióhoz és alacsony önbecsüléshez vezet.
Mit tehetsz felnőttként, ha felismered magadban a jeleket?
Először is, egy pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítsége kulcsfontosságú, amennyiben a „mellékhatások” hatással vannak a kapcsolataidra, a munkádra vagy a mindennapi életedre. A testvéreiddel való viszony helyreállítása is segíthet, főként ha gyermekként a szüleitek kijátszottak titeket egymás ellen. Felnőttként tudhatjátok, hogy ez nem a ti hibátok volt, ti csupán bábok voltatok a szüleitek társasjátékában, áldozatok, akiknek ideje békét kötniük egymással.
Mivel a szüleid elnyomásának köszönhetően úgy érezheted, fabatkát sem érsz, sőt, fogalmad sem lehet, ki is vagy te valójában, fontos, hogy olyan önismereti programokban vegyél részt, melyek segítenek felfedezni a saját identitásodat. Dolgozz az önbecsülésen, az érzelmeid felismerésén és megfogalmazásán, tedd magad tisztába a saját értékeiddel.
Végül pedig, légy együttérző a szüleiddel, de ne sajnáld őket. Vedd tudomásul, hogy a nárcizmus egy bántalmazó viselkedés, melyet nem szabad eltűrni. Ha tudatosítod magadban, képes leszel kezelni anélkül, hogy a családi viszony megszakadna. Fontos a megértés és a gondoskodás, mint ahogyan az új szabályok lefektetése is. Arról is tudnod kell, hogy egy nárcisztikus is szenved: mélyen legbelül szégyent, sebezhetőséget és alacsony önbecsülést érez. Kívülről kemény és magabiztos, de legbelül valójában lelki tusát vív.
Nem az a megoldás, hogy őket okolod azért, akivé neveltek téged. Annál inkább a megbocsátásra, a kapcsolatok ápolására és arra az elhatározásra kell összpontosítani, hogy ne ismételd meg ezt a mérgező viselkedést. A gyógyulás nem fog egyik napról a másikra menni, de kitartással és türelemmel célba jutsz. Ünnepeld meg minden apró előrelépésed! És ha egyénileg elakadsz, keress támogató csoportokat, online közösségeket, ahol mindig lesz valaki, aki segítő kezet nyújt.
