Kuriózum9 jele annak, hogy egy nárcisztikus szülő nevelt téged

9 jele annak, hogy egy nárcisztikus szülő nevelt téged

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

A gyermekkor az élet legszebb és legemlékezetesebb szakasza. Azokban az években, amikor megismerkedünk a világgal, fontos, hogy milyen útmutatást kapunk. A szeretet a kulcsa mindennek, de legalább oly nélkülözhetetlen egy gyermek számára a példamutatás, a pozitív visszaigazolás, a türelmes és gyakorlatias oktatás, a szabályokhoz való igazodás. A boldog, egészséges környezetben való nevelkedés, amely határokat szab, de szabadságot is ad a dolgok felfedezéséhez, a gyermek mentális egészségét és jólétét biztosítja.

A családtagjainkon múlik, hogy milyen felnőttekké válunk. Vannak, akik a barátságosabb, melegebb gyermeknevelési módszerek mellett döntenek, míg vannak szülők, akik a szélsőségesebb megoldásoknak a hívei, akik kifelé tökéletességet sugároznak, de az otthonukban pont az ellenkezőjét mutatják. Köztük akadnak olyanok is, akik csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, és nem törődnek a gyermekeik igényeivel – ők a nárcisztikusok, akiknek a markából nem könnyű kiszabadulni.

Egy nárcisztikus személy mindig önimádó, felfújt önértékeléssel rendelkezik, és identitása mások dicséretén és jóváhagyásán alapul. Azt gondolja, ő mindig jobb másoknál, túlértékelt eredményeivel dicsekszik, a pénzről, hatalomról és zsenialitásról fantáziál. Hajlamos a dühre, ha kritizálják, vagy ha szembesítik őt a hibáival. Mivel a nárcisztikusok arra összpontosítanak, hogy mások hogyan vélekednek róluk, az intim kapcsolataik nagyrészt felszínesek, mivel kevés empátiát mutatnak mások érzései vagy tapasztalatai iránt.

A nárcizmus az esetek zömében csak egy rossz tulajdonság, melyet könnyű rávarrni bizonyos emberekre. Azonban a súlyosabb fajtáira létezik egy valódi pszichológiai állapot, a nárcisztikus személyiségzavar (NPD), amely mentális zavarnak számít, és orvosi kezelést igényel. Ezutóbbi az emberiség csupán 1%-át érinti, bizonyos kutatások szerint. Ám akik szakszerű segítségért fordulnak, köztük már jóval nagyobb arányban azonosítható a betegség.

Amikor a nárcizmus egy családon belül is felismerhető, az komoly hatással lehet a gyermekek mentális fejlődésére. Wendy Behary, terapeuta, aki az NPD-s emberek és „túlélőik” kezelésére szakosodott, elárulta, a legtöbben észre sem veszik, hogy nárcisztikus szülő nevelte őket mindaddig, míg egyéb, saját mentális és érzelmi problémáik miatt nem kérnek segítséget.

Wendy Behary és Craig Malkin pszichológus 9 ismertető jelről beszél, melyből megállapítható, hogy egy gyermeket valószínűleg egy nárcisztikus szülő nevelt, továbbá azt is megosztotta, mit kell tennie egy felnőttnek, aki egy ilyen környezetből röppent ki.

Íme a listájuk:

1. Ő a környezete lábtörlője – egy nárcisztikus szülő azt neveli bele a gyermekébe, hogy a saját vágyai és igényei nem számítanak. Éppen ezért, az ilyen gyerek úgy nő fel, hogy nem tudja, mit akar, és fogalma sincs arról sem, hogyan fejezze ki a saját vágyait. A legtöbben önzőnek érezhetik magukat, még bele is betegedhetnek, amikor a legalapvetőbb szükségleteikről szót ejtenek. Felnőttként az ilyen egyén értéktelennek érzi magát, fejet hajt a tekintélyt parancsoló személyek előtt, gyakorlatilag felmossák vele a padlót, és ő engedelmeskedik, mert ez neki a normális.

2. Úgy érzi, soha nem lesz elég jó – mivel hiányzott az életükből a feltétel nélküli szeretet, felnőttként is állandóan megkérdőjelezik önmagukat. Önértékelési zavaraik miatt belerekednek egy bizonyos szerepbe, abba, hogy képtelenek megfelelni mások elvárásainak.

3. Állandóan rivalizál a testvéreivel – egy többgyermekes családban a nárcizmus azt eredményezheti, hogy míg a szülő az egyik gyermekét kiemeli és tükörképeként magasztalja, addig a másikat megszégyeníti és teherként vélekedik róla. Ez a kivételezés komoly versengést teremthet a testvérek között, ami egyértelműen tönkreteszi a köztük lévő kapcsolatot.

4. Úgy érezheti, ő volt a felnőtt a családban – míg egyes nárcisztikusok sztárként csillogtatják magukat, addig mások az áldozatot játsszák. Ennek eredménye, hogy a gyermekeiknek kell folyamatosan megoldaniuk a problémáikat, a családi béke és jólét érdekében. Ez a helyzet pedig felcseréli a szerepeket, ami cseppet sem tesz jót egy gyermeknek.

5. Önértékelését kizárólag az eredményei alapján határozza meg – egy nárcisztikus szülő belesulykolja a gyermekébe, hogy annyit ér, amennyit teljesít. Felnőttként így sokan válnak munkamániássá, mivel csak az számít nekik, amit le tudnak tenni az asztalra.
6. Nincs érzéke önmagához, az igényeihez, a céljaihoz – egy nárcisztikus mindig felsőbbrendűnek érzi magát másoknál, még ha az eredményei nem is őt igazolják. A gyermekeiken keresztül próbálnak élni, akik emiatt elveszítik az önértékelésüket, a személyiségüket.

7. Hajlamos az önszabotázsra – bármennyire is legyen sikeres felnőtt egy nárcisztikus szülő gyermekéből, a szülők nyomása és magas elvárásai miatt mindig hajlamos lesz alábecsülnie és kevésbé méltónak éreznie magát ahhoz, hogy elérje az álmait.

8. Párkapcsolati problémái vannak – egy nárcisztikus szülő gyermeke hajlamos azt a példát követni, amit kapott, vagyis olyan passzívabb személyiségű embereket gyűjteni maga köré, akiket kedvére manipulálhat.

9. Küzd a saját érzelmeivel – egy gyermek, akiből „kinevelik” a saját érzelmeket és vágyakat, akit elnyomnak, az nehezen birkózik meg a mégis fel-feltörő érzéseivel. Mivel nem tudja kezelni őket, idővel ez szorongáshoz, depresszióhoz és alacsony önbecsüléshez vezet.

Mit tehetsz felnőttként, ha felismered magadban a jeleket?

Először is, egy pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítsége kulcsfontosságú, amennyiben a „mellékhatások” hatással vannak a kapcsolataidra, a munkádra vagy a mindennapi életedre. A testvéreiddel való viszony helyreállítása is segíthet, főként ha gyermekként a szüleitek kijátszottak titeket egymás ellen. Felnőttként tudhatjátok, hogy ez nem a ti hibátok volt, ti csupán bábok voltatok a szüleitek társasjátékában, áldozatok, akiknek ideje békét kötniük egymással.

Mivel a szüleid elnyomásának köszönhetően úgy érezheted, fabatkát sem érsz, sőt, fogalmad sem lehet, ki is vagy te valójában, fontos, hogy olyan önismereti programokban vegyél részt, melyek segítenek felfedezni a saját identitásodat. Dolgozz az önbecsülésen, az érzelmeid felismerésén és megfogalmazásán, tedd magad tisztába a saját értékeiddel.

Végül pedig, légy együttérző a szüleiddel, de ne sajnáld őket. Vedd tudomásul, hogy a nárcizmus egy bántalmazó viselkedés, melyet nem szabad eltűrni. Ha tudatosítod magadban, képes leszel kezelni anélkül, hogy a családi viszony megszakadna. Fontos a megértés és a gondoskodás, mint ahogyan az új szabályok lefektetése is. Arról is tudnod kell, hogy egy nárcisztikus is szenved: mélyen legbelül szégyent, sebezhetőséget és alacsony önbecsülést érez. Kívülről kemény és magabiztos, de legbelül valójában lelki tusát vív.

Nem az a megoldás, hogy őket okolod azért, akivé neveltek téged. Annál inkább a megbocsátásra, a kapcsolatok ápolására és arra az elhatározásra kell összpontosítani, hogy ne ismételd meg ezt a mérgező viselkedést. A gyógyulás nem fog egyik napról a másikra menni, de kitartással és türelemmel célba jutsz. Ünnepeld meg minden apró előrelépésed! És ha egyénileg elakadsz, keress támogató csoportokat, online közösségeket, ahol mindig lesz valaki, aki segítő kezet nyújt.

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek