Bár sokunkat foglalkoztat, a földi létünk szokásai hogyan öltenének alakot a világűrben, csak ritkán adódik meg a lehetőség, hogy ezt testközelből is megtapasztaljuk. Chris Hadfield, a kanadai CSA űrügynökség korábbi űrhajósa adott egy kis ízelítőt abból, mennyire más a súlytalanság állapotában kicsavarni egy vizes törülközőt, mint idelent a Földön.
Két diák találta ki ezt az őrült kísérletet, amelyet az asztronauta még 2013-ban vállalta, hogy elvégzi az űrben. Óriási népszerűségre tett szert, amikor megosztotta a videót, ami azóta körbejárta a világot. Mielőtt űrhajóssá vált volna, a ma 65 éves ontariói férfi mérnökként, vadászpilótaként és még zenészként is dolgozott.
Hadfield gyakran osztott meg tartalmakat a világűrben töltött idejéről, és olyan részletekbe engedett betekintést, mint például hogyan tudnak az űrhajósok aludni a súlytalanságban, vagy a „halálszimulációk”, amelyeket a fedélzeten hajtanak végre, ha netán bekövetkezne egy haláleset odafent. Mielőtt azonban 2013-ban visszavonult volna a CSA-tól, Hadfield utolsó közszereplése egy vizes törülközővel végzett tudományos kísérlet volt.
A kísérletet két középiskolás diák, Kendra Lemke és Meredith Faulkner találta ki az újskóciai Fall Riverben található Lockview Gimnáziumban. Arra voltak kíváncsiak, mi történik, ha kicsavarnának egy vizes törülközőt a súlytalanságban, illetve hogyan viselkedik a víz, ha nem hat rá a gravitáció. Ötletükkel el is nyerték a Kanadai Űrügynökség „Canadian Science Challenge” díját.
Mi a tudományos magyarázata a nedves törülközős űrkísérletnek?
Nem kell különösebben körülírni, mi történik a Földön, ha kicsavarunk egy vízzel átitatott anyagot: a gravitáció lefelé fogja húzni a kiszorított vizet, és az a padlóra csöpög. Az űrben azonban mikrogravitációval kell számolni, amiért a víz teljesen másképp viselkedik: lebegő vízcseppeket képez, amelyek bizonyos felületekhez tapadnak.
Amikor tehát Hadfield kicsavarta a törülközőt, a víz nem esett a padlóra, hanem az anyaghoz és a kezéhez tapadt. Érdekes, zselészerű vízcső alakult ki, amely körbefonta az ujjait, és egy igazán pazar látványt nyújtott.
A kísérletről készült videó 2013-ban került fel a CSA YouTube-csatornájára, amelyet azóta több mint 21 millióan tekintettek meg – még napjainkban is. Egy felhasználó ugyanis a napokban fedezte fel a kisfilmet, amelyre így reagált: „Ez az egyik legmenőbb dolog, amit életemben láttam”.
Egy szintén friss hozzászólásban pedig valaki rávilágított arra, ami nekünk is azonnal eszünkbe jutott: „Az a tény, hogy ez az űrben történik, és a kis vízcseppek, amelyek elszöknek, a háttérben pedig ott látható az a rengeteg vezeték, amelyek nagyon fontosnak tűnnek… Még ha tudnám is, hogy ez biztonságos, akkor sem tudnám leküzdeni a szorongásomat”.
