Ha azt halljuk, poligráf, vagy poligráfos vizsgálat, akkor valószínűleg mind egyre gondolunk: hazugságvizsgáló. Sokaknak a filmekben látott kép ugrik be – egy villamosszékhez hasonló szerkezet, sok elektródával és ketyerével, amit a hős nyomozók alkalmaznak dupla tükör-üvegfalú szobákban. Lássuk, tényleg kideríthető-e vele az almatolvajok bűnösségének kérdése!
A poligráf egy olyan műszer, amely egyidejűleg regisztrálja a szervezet különböző fiziológiás paramétereinek változását, miközben az alany különféle kérdésekre válaszol. Ezek a pulzus, légzési frekvencia, artériás vérnyomás és a bőrellenállás (verejtékezés) mértéke. A poligráfot széles körben használják az igazságügyi szervek (rendőrség, FBI, CIA és más állami vagy magánügynökségek). A műszer azon az elven alapszik, hogy amikor valaki hazudik, akkor idegessé válik, és ez az élettani változásai alapján detektálható: szívverése és légzése felgyorsul, vérnyomása nő, izzad, stb. Lényegében az összehasonlítás elvén működik, vagyis a vizsgálat elején egyszerű kérdések segítségével megállapítanak egy „normális” élettani állapotot, amivel majd összehasonlítják a tényleges üggyel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok által kiváltott változásokat, vagyis a deviáns élettani állapotot.
Hogy zajlik egy vizsgálat?
Ahhoz, hogy elvégezzenek valakin egy ilyen vizsgálatot, szükség van a személy írásos beleegyezésére. Emellett természetesen kellőképpen tájékoztatni kell az alanyt a vizsgálat menetéről.
- Általános kérdések: először olyan alapvető kérdéseket tesznek fel, amelyekről mind a kérdező, mind pedig az alany tudja a biztos választ (az illető nevét, életkorát, nemét, pontos dátumot, stb.). Ezzel regisztrálják az alany nyugalmi helyzetének megfelelő fiziológiai paramétereit, vagyis az „igazmondás” állapotát.
- Kontrollkérdések: olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek nagy valószínűséggel váltanak ki érzelmi reakciókat, mint például a „lopott-e valaha pénzt?” vagy „szokott-e hazudni?”. Esetleg arra kérik az illetőt, hogy szándékosan hazudjon.
- A tényleges ügyre vonatkozó kérdések: felteszik a kivizsgálandó esettel vagy a vizsgálat célját szolgáló üggyel kapcsolatos kérdéseket.
Akkor „megy át” valaki a teszten, ha a fiziológiás paraméterek változása az utóbbi kérdésekre adott válaszok alatt kisebb mértékű, mint a kontrollkérdések esetében.
Mennyire pontos a poligráf?
A fent leírt módszer alapján arra következtethetünk, hogy a poligráf igazából nem „hazugságvizsgáló”, vagyis nem a hazugságot ismeri fel, hanem a személy érzelmi állapota által kiváltott élettani reakciókat. Vagyis azt mondja, hogy a hazugság megváltoztatja az érzelmi állapotot, ami pedig megváltoztatja a fiziológiai állapotot. Ezt érzékeli gyakorlatilag a műszer.
Ha csak a poligráfos vizsgálat puszta gondolatától ideges és izgatott lesz az alany, akkor az előre mért kontroll-állapot regisztrálása szinte lehetetlenné válik. Alapból egy zaklatott állapotot rögzítenek, és a tényleges kérdésekre adott válaszok eredményei – referencia érték hiányában – használhatatlanná válnak, és nem meggyőző, ál-pozitív eredményeket adhatnak – ez pedig az ártatlanság méltánytalan megkérdőjelezéséhez vezethet.
Átverhető a poligráf?
A műszer által mért értékek – így a gép által adott eredmények is – befolyásolhatóak. Noha nem minden esetben beszélhetünk szándékosságról (például az alany egyszerűen nincs tudatában annak, hogy hazudik), kellő önkontroll birtokában jó eséllyel becsapható a készülék. Az elv ilyenkor az, hogy a kontrollkérdések alatt – vagyis a nyugalmi fiziológiás állapot – meghatározásakor a készülék a reálisnál nagyobb értékeket illetve változásokat regisztráljon, így, majd a releváns kérdésekre adott válaszok – amennyiben nem igazak – nem eredményeznek számottevő különbséget a referenciaértékekkel szemben. A következő módszerek kerülhetnek szóba ilyenkor:
- a nyelv megharapása,
- a lábujjak erőteljes szorítása,
- a végbélnyílás szorítása és elernyesztése,
- erős izzadásgátló használata a kezeken, homlokon és hónaljakban,
- rajszeg helyezése a cipőbe, stb.
Nem létezik sem olyan műszer, sem pedig szakértő, aki teljes pontossággal meg tudná határozni, hogy valaki hazudik avagy igazat mond. A poligráf azért sem nevezhető „hazugságvizsgálónak”, mivel az általa mért élettani értékek változását a hazudáson kívül még számos tényező kiválthatja: az idegesség, a harag, a szomorúság, a szégyenérzet és félelem, vagy pusztán az, ha a mellékhelyiségbe kell menni. Ugyanígy okozhatják bizonyos betegségek is, mint a nátha, a migrén, székrekedés vagy neurológiai- és izomproblémák. Azt, hogy egy szakértő különbséget tudna tenni aközött, hogy ezeket a változásokat a hazugság vagy más tényező okozza, még nem bizonyították be.
Még ha a berendezés érzékeli is az idegességet, semmi garancia nincs arra, hogy ezt az idegességet a hazudás okozza.
Egyed Zsuzsanna