A férfi, aki tudja, hogy miként kell tisztelni egy nőt!
Egy fiatal férfi felkeresett egy idős bácsit, és megkérdezte tőle:
“Uram, hogyan lehetne nekem boldog családi életem, mikor sosem fogunk veszekedni a feleségemmel, mikor mindenki tisztelni fog azért, amiért példamutató életet élünk? Kérem, árulja el a titkát.”
Az idős bácsi elmosolyodott, és behívta feleségét a szobába, aki ragyogott a boldogságtól.
Feleség: “Igen, szívem. Itt vagyok.”
Férj: “Kedvesem, ha megkérlek, csinálnál egy adag palacsinta tésztát.!”
Feleség: “Természetesen, szívem.”
Az asszony kiment, majd 20 perc múlva visszatért a palacsintának való tésztával.
Férj: “Tudod, mire kérnélek még? Hozd be a hűtőből az erdei gyümölcsöket, amelyet ma reggel vásároltam a piacon, és amelyeket a fiúnk születésnapi tortájára akartunk rá tenni.”
Feleség: “Természetesen, hozom azt is.”
10 perc múlva megérkeztek az erdei gyümölcsök is.
Férj: “Kérlek gyújts be a kemencébe, és ott süsd meg a palacsintát, mégis csak finomabbra sül a kemencében.”
Feleség: “Persze, szívem!”
Egy óra múlva megjött a feleség, a csodás illatú palacsintával.
Férj: “Hát ilyesmit most nem ehetünk, légyszíves dobd ki a palacsintát a disznóknak” – mondta mosolyogva az öreg férfi, miközben egyenesen a felesége szemébe nézett.
Feleség: “Rendben, szívem.” – mondta a feleség.
A fiatal férfi szinte sokkot kapott a látottak miatt. Hogyan lehetséges mindez? Így viselkedni, miközben az asszony teljesen nyugodt maradt, és az arcáról sem tűnt el a mosoly, még egy másodpercre sem. Mindent megtett, amire a férje kérte, még akkor is, ha az öreg abszurd dolgokkal is hozakodott elő.
A fiatal férfi hazament, hogy kipróbálja azt, amit ma tanult az idős férfitól. Mikor belépett a lakásba, hangos nevetések szűrődtek ki a nappaliból. A felesége vendégeket hívott.
Fiatal férj: “Drágám!”
Fiatal feleség: “Elfoglalt vagyok!”
Fiatal férj: “Nem tudnál mégis kijönni egy másodpercre?”
10 perc múlva megérkezik a nő.
Fiatal feleség: “Nos, itt vagyok. Mi van?”
Fiatal férj: “Készítenél palacsinta tésztát?”
Fiatal feleség: “Normális vagy? Néz be a hűtőbe, tele van kajával!”
Fiatal férj: “Azt mondtam, hogy készíts palacsinta tésztát.”
Fél óra múlva, a fiatal feleség dühösen a férj elejébe teszi a palacsinta tésztát.
Fiatal férj: “Kérlek, tégy a tésztába friss dióbelet.”
Fiatal feleség: “Dehogy teszek, arra szükségem van, mert holnap a húgomnak fogok diós sütit készíteni!”
Fiatal férj: “Kérlek, tegyél diót a tésztába.”
A fiatal feleség nem hitt a fülének, de mégis elővette a diót, megtörte, és nagyon haragosan beledobálta a dióbeleket a tésztába.
Fiatal férj: “Most kérlek menj ki, hevítsd be a kemencét, és ott süsd meg a palacsintát.”
A nő szinte kővé dermedt. Kiabálni kezdett, hogy ő nem rabszolga, aki utasításra dolgozik. Később azonban beadta a derekát, kiment, begyújtott a kemencébe, majd egy óra múlva visszatért a palacsintával.
Fiatal feleség: “Nos, megsült. Most már megeheted.”
Fiatal férj: “Nem kérem, hajítsd ki a disznóknak.”
A nő elfehéredett arccal sarkon fordult, becsapta az ajtót, és mindenről beszámolt a barátnőinek, hogy a férje, hogy kihasználta aznap.
A fiatal férfi úgy döntött, hogy visszamegy az idős barátjához, mert nem lett okosabb.
Fiatal férj: “Nálam miért nem működött, ami magánál igen? A maga felesége örömmel megtett mindent, az enyém meg faképnél hagyott, és most már szinte mindenki rajtam nevet.”
Öreg úr: “Nagyon egyszerű. Én nem mondom meg, hogy mit tegyen. Én csak megkérem, hogy megtegyen pár dolgot számomra. Én tisztelem őt. És ő boldog, mert biztonságban érzi magát mellettem, és tudja, hogy mindig vigyázok rá. A feleségem a családom boldogságának alapja.”
Fiatal férj: “És most mihez kezdjek? Keressek magamnak más feleséget?
Öreg úr: “Meg kell tanulnotok tisztelni egymást, és neked meg kell tenned mindent, hogy boldoggá tedd őt.
Fiatal férj: “De én mindent megteszek, amit tudok.”
Öreg úr: “A feleséged boldog? Te boldog vagy? Nem azért alapítottatok családot, mert fontosak vagytok egymásnak? Ha közös életet szeretnétek, nem szabad egymásban a hibát keresni…
A férj megértette az öreg úr mondandóját. Miközben hazafele ballagott, gondolataiba merülve, az út szélén rózsákat látott. Eszébe jutott, hogy milyen régen is volt, mikor a feleségének virágot vitt. Ezért letépett egy rózsát, és hazavitte. Otthon a felesége már aludt, így nem akarta zavarni, a rózsát az éjjeliszekrényen hagyta.
Reggel, mikor a fiatal férj felébredt, a nő már nem volt az ágyban. Kint készítette a reggelit, nagyon boldognak látszott. A férfi odalépett hozzá, átölelte, és lágyan megcsókolta.
Ettől a naptól kezdve a fiatal férfi elhatározta, hogy több időt fog feleségével tölteni, és megpróbálja boldoggá tenni.
Pár évig szinte tökéletes boldogságban éltek. Egyik nap egy fiatal férfi nyitott be hozzájuk. Egy kérdéssel fordult a házigazdához.
“Úgy hallottam, hogy remek a kapcsolata a feleségével. Nos, ez az én házasságomról nem mondható el. Sokat veszekszünk a feleségemmel, olyan, mintha nem is őt vettem volna el. Elárulná, hogy mi a titka? Hogyan kell boldognak lenni?
A férfi elmosolyodott.
“Gyere, barátom, a feleségem palacsintát süt, egyél meg velünk párat. Nagyon finom.”
