A kezem tele volt szendvicsekkel, almákkal és tejesüvegekkel megpakolt tasakokkal. A lányom mikor elém került, forogni kezdett a csini szoknyájában, a férjem meg a karján vitte a kisfiúnkat, aki mindenáron le akarta szedni a nyári kalapomat. Elfogyott a türelmem, így előre küldtem mindenkit a kocsihoz, hogy ott várjanak meg.
Strandolni mentünk. Mikor a belépőnket fizettem ki, a pénztáros lány rám nézett, és mosolyogva azt mondta: “Látom, egy újabb baba van úton.”
Ekkor az agyamat elborította valami feketeség, azt hiszem a düh.
“Tessék…?” – kérdeztem.
“Kisbabát vár, nem?” – válaszolta.
Ezután valószínűleg olyan arcot vágtam, hogy számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagyok terhes. A lány sűrűn kérte a bocsánatokat, míg én igyekeztem mindent visszapakolni a táskámba, közbe mindenki engem bámult.
“Én is sajnálom, hogy ezt mondta” – vágtam vissza.
Gyorsan elszaladtam az autónkig, beültem, és csak bambultam magam elé. Suttogva megpróbáltam elmondani a férjemnek, hogy mi történt velem az imént.
Vajon a hasam túl nagy?
Vajon a kasszás lány volt tapintatlan és figyelmetlen?
Megpróbáltam kiverni a fejemből az esetet, de nem igazán ment. A gyerekeim enni kezdték a szendvicseket, nekem meg az járt a fejemben, hogy vajon fogyókúráznom kellene? Többet mozoghatnék, edzhetnék, vagy inkább koplaljak? Miközben én ezeken töprengtem, addig a két gyerek, meg az apjuk önfeledten játszottak a strandon, pancsoltak a vízben, kacarásztak. Én meg sírva ültem a napozóágyon. De pár perc múlva megszületett bennem egy erős elhatározás: sosem fogom hagyni, hogy mások megjegyzéseket tegyenek a testemre. Élni akarom az életemet, és nem törődni azzal, hogy ki mit, miért gondol. Felálltam a napozó ágyról, és elkezdtem én is játszani, óriási homokvárat építettünk, majd sokat pancsoltunk a vízbe. Ezután odajött egy nő, és megkérdezte, hogy hol vettem a fürdőruhámat, mert nagyon megtetszett neki. Elmosolyodtam, mert jól esett.
Rájöttem arra, hogy eddig mennyire nem szerettem a testem. De azzal a nappal minden megváltozott.
Kedveseim! Nincs szükségem a megjegyzéseitekre! Én elégedett vagyok a testemmel, a férjem is az, a gyerekeim is azok. A többi már nem érdekel. Legyen önbizalmatok felvenni a fürdőrucit, és nyomás az élvezet, a napfény, a vízpart. Szeressétek önmagatokat! Csak ezt tudom tanácsolni.
