Tanulságos történet! Egy 6 éves kislány olyat tesz, amelyre egész életünkben emlékezni fogunk!
Az alig 6 éves kislányommal vásárolni indultunk, éppen végeztünk, de mikor ki akartunk lépni az üzletből, nagy cseppekben hullni kezdett a nyári eső, fekete volt az ég. Több emberrel az épületben ragadtunk, mindenki az időre panaszkodott, hogy az eső keresztülhúzta a számításaikat, így újra kell tervezzék a napot. Én imádom az esőt, ahogy az égből lecseppegő milliárdnyi vízpötty lemossa a port az utakról, háztetőkről, akár emberekről is, megtisztítva mindent, és ha a napfény átsüt a vízfüggönyön, bámulatos szivárvány tárul elénk. Miközben sokadszorra nyűgözött le az eső, egy édes hang szólalt meg.
– Anya, kimegyünk szaladni egyet az esőbe – mondta a kislányom.
– Ne haragudj, kicsim, mit mondtál? – kérdeztem meglepődve.
– Azt, hogy menjünk ki az esőbe! – ismételte meg határozottan.
– Nem lehet édes. Meg kell várnunk, míg kicsit elcsendesedik.
A kislányom várt úgy kb. 1 percet, majd ismét megszólalt.
– Anya, gyere szaladjunk ki az esőbe!
– De elfog ázni a ruhánk! – mondtam neki.
Az kislányom megfogta a karom, és húzni kezdett kifelé az esőben.
– Nem ezt mondtad a reggel!
– Micsoda? Nem emlékszem, hogy arról lett volna szó, ha kimegyünk az esőbe, a ruháink nem fognak elázni – válaszoltam.
– Nem emlékszel? Mikor apa rákjáról beszéltetek, azt mondtad halkan magadban, hogy “ha Isten segít neki a felépülésben, akkor ezentúl mindent képes lesz megoldani az életben.”
Az üzletben ácsorgó emberek hirtelen elnémultak, csak az eső zuhogása hallatszott. Mindenki a kövér cseppek hullását bámulta, amelyek szétolvadtak a víztócsában.
Hirtelen elgondolkodtam, amit a kislányom mondott.
– Tudod mit, kincsem, igazad van. Gyere menjünk ki az esőbe rohangálni – mondtam.
És kiszaladtunk a hulló vízcseppek közé.
Az emberek csak nézték anyát és kislányát, később már mosolyogtak, és lassan mindenki kilépett az üzletből, és önfeledten útnak eredtek az esőbe, nem érdekelve, hogy teljesen eláznak, míg a kocsiig érnek.
Az életben sok mindent elveszíthetünk, de a pozitív emlékeinket, pillanatainkat soha. Ezért időnként ne féljünk, és lépjünk ki az esőbe!
