A világ egyik legnagyobb igazsága, hogy üres edényből nem lehet vizet önteni.

Más szavakkal, a semmiből nem lehet valamit kovácsolni. Ez olyan lenne, mintha megpróbálnál kifizetni egy számlát úgy, hogy nincs pénz a bankkártyádon.

Azonban hozzászoktunk, hogy megfeledkezzünk erről az igazságról, különösen, ha romantikus kapcsolatokról van szó. Ahogy azt a fenti példák is mutatják, ha egy ember nem szereti önmagát, nem várhatod el, hogy elég szeretetet találjon magában ahhoz, hogy neked is adjon belőle.

És ez nem arról a „szeretetről” szól, amit a tükörképed megcsodálásával adsz meg magadnak. Ez csupán egy mesterséges érzés, amelynek az a célja, hogy kompenzálja az önbizalomhiányodat.

Úgy gondolom, hogy önmagunk szeretete (bármennyire is divatos kifejezésnek tűnjön ez) a csendes elégedettség egyik formája. Olyan elégedettség ez, amit minden nap érezned kellene. Azt jelenti, hogy teljesnek és boldognak érzed magadat, anélkül, hogy bármilyen külső tényezőre támaszkodnál, mint például a saját lakás, autó, divatos órák, vagy akár a kapcsolataid.

Sokan megpróbálunk segíteni valamin vagy valakin. Úgy gondoljuk, hogy olyan emberekké válhatunk, akik másoknak is segíteni tudnak, hogy meglássák a fényt az alagút végén. Akik segíteni tudnak másoknak a felszínen maradni. Akik segíteni tudnak abban, hogy mások megvalósíthassák az álmaikat, és értelmes életet élhessenek. Azonban az a kegyetlen igazság, hogy ez nem fog sikerülni.

Nem tudod kitölteni a réseket egy másik ember meglévő valósága és jövőbeli lehetőségei között. Ha pedig ők ezt várják tőled, az roppan érzéketlenség. Ha pedig inkompatibilisnek érzed magad, akkor a helyzet hosszútávon mindkettőtök számára még kényelmetlenebbé válhat, mert érzelmileg teljesen kimerültök, ő pedig visszatér oda, ahonnan elindult.

Az egyetlen módja annak, hogy két ember működőképes, mindkét fél számára kielégítő kapcsolatot alakítson ki, ha mindketten boldogok, mielőtt találkoznának egymással.

Ellenkező esetben a boldogtalan fél a másikra hárítja a felelősséget a saját boldogsága megteremtéséért. Ő lesz a boldogság és az elégedettség minden forrása, életének egyetlen értelme.

Egy dolog érezni azt, hogy szükségünk van valakire, és teljesen más, ha ez a személy felelős a teljes létezésünkért. Ez nem egészséges, érett kapcsolat, hanem dominó, amely egy nap majd összedől.

Megérdemled, hogy olyasvalakivel légy, aki épp annyi figyelmet fordít rád, mint te őrá. Olyannal, aki megteszi azokat az erőfeszítéseket, amiket te is. Olyan valakivel, aki viszonozni tudja a szerelmedet.

Nem kell kiegészítenetek egymást – a boldog kapcsolat csak akkor lehetséges, ha mindketten teljesnek érzitek magatokat a másik nélkül is.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.