Ki vagy Te Fény? Láttalak.
Vagyis inkább vártalak: s Te megjöttél,
Vigyázva törékeny szívemre, mint csecsemőt öleltél.
Ki vagy Te csodás, andalító, ragyogó sugárzás?
Ki először megnyugtatsz: „ne félj, ez egy kicsit más..”,
„Nem törlek szét, érzem kicsit félsz..”,
„Nem adok többet, mint amennyit kérsz..”
Aztán beborítasz, elárasztasz, felemelsz,
Ezer szirmoddal felszentelsz,
Én meg csak remegek, könny-eső szememből elered,
Így hát Rád nézni sem tudtam,
Akkor meg hogyan tudjam: ki vagy Te Fény?
De mielőtt elmentél, Mesterem mosolyával üzentél: Hajnalodik. A Nap nemsokára felkél!
Puskás Attila verse, amely a MINDEN ÉS SEMMI című kötetben jelent meg.
