Betegséggel együtt élni nemcsak a páciensnek nehéz, hanem a hozzátartozóknak is. Szenvedni látni azt, akit szeretsz, és a betegségével szembeni tehetetlenség a legemberpróbálóbb feladat.
Vannak, akik még így is megtalálják a módját annak, hogy segítsenek. Azokban a helyzetekben is tudnak jót cselekedni, melyekből már nincs visszaút. Joanna Cooper is egy ilyen ifjú hölgy, aki édesanyja betegségéből fakadó tapasztalatait a hasonló helyzetben lévők támogatására használja.
Conor Murray, az ír nemzetközi rögbicsapat éljátékosának menyasszonya nemes gesztusra szánta el magát. Családi drámájából – az édesanyja demenciájából merítette az ihletet, és összefogott az ír Alzheimer Society Of Ireland nevű szervezettel abban a reményben, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, és segít azoknak, akik ezzel a betegséggel küzdenek.
Egy érzelmes Instagram-posztban Joanna azt írta: „A családom és én első kézből tudjuk, milyen nehéz végignézni, ahogy egy szerettünk demenciában szenved. A gyönyörű édesanyámat két évvel ezelőtt diagnosztizálták mindössze 62 évesen, és ez mindannyiunk számára teljesen szívszorító volt.”
A közösségi médiában nagy népszerűségnek örvendő Joanna úgy fogalmazott, „nagyon fontosnak éreztem, hogy megosszam a családom tapasztalatait, még ha ez csak egy embernek is segít hasonló helyzetben kevésbé egyedül érezni magát”.
Hozzátette, kötelességének érzi tájékoztatni a hasonló cipőben járókat, hogy „vannak támogatások, és miként lehet hozzájutni.”
A modellként tevékenykedő Joanna bejegyzését elözönlötték a szívmelengető üzenetek és a saját történetek, melyekért a lány könnyek között mondott köszönetet.
„Folyamatosan próbálok videót forgatni, és csak sírok, de igyekszem összeszedni magam. Csak azt akarom mondani, hogy nagyon köszönöm mindenkinek, aki üzenetet küldött nekem és reagált a posztomra. De különösen mindenkinek, aki megosztotta velem a saját demenciával kapcsolatos tapasztalatait, nagyon hálás vagyok érte” – fogalmazott.
Joanna hozzátette: „Tudom, milyen nehéz lehet végignézni, ahogy egy hozzád közel álló ember átmegy ezen, és úgy érezheted, hogy gyászolod őt, miközben még él, és úgy gondoltam, nagyon fontos, hogy beszélgetést kezdeményezzünk erről. Különösen a korai demenciáról, amely minden életkorban szörnyű, de annyira ijesztő és szomorú, hogy milyen fiatalon is bekövetkezhet, és milyen agresszív lehet. Ezért nagyon jó volt beszélgetni olyan emberekkel, akik ugyanezeket a dolgokat élték át” – hálálkodott a szóbeli támogatásokért a 28 éves nő.
Joanna szerint bár napjainkban az Alzheimer már nem kellene tabu legyen, az emberek mégsem tudnak mit mondani, mikor felmerül a téma. Éppen ezért úgy gondolja, nagyon fontos, hogy merjünk beszélni róla.
„Általában azt mondják róla, hogy ez egy nagyon magányos hely lehet, mert nehéz beszélni róla bárkivel is, aki nem tapasztalta meg, mert nem tudnak megfelelő dolgokat mondani” – vélekedett az influenszer. Mivel nincs rá gyógymód, az emberek nem állhatnak elő az ilyenkor jól bevált közhellyel, hogy „remélem, hamarosan meggyógyul”.
„Szóval ez megakadályozza, hogy sokat beszéljünk róla, ami az egyik fő oka annak, hogy az Alzheimer Társasággal akartam dolgozni” – érvelt Joanna, aki adománygyűjtési akciókat szervez, hogy segítséget nyújtson a demencia által érintett családoknak.
