Az angliai Bristol közeléből származó Heidi Loughlin 2015-ben tudta meg, hogy gyulladásos mellrákban szenved, amikor már kétgyerekes édesanya volt, és éppen harmadik gyerekét várta. A nő bátor döntést hozott: megvárta, hogy kisbabája megszülessen, mielőtt elkezdte volna az agresszív kemoterápiát.
A gyulladásos mellrák igen agresszív, bár ritkábban előforduló betegség, és sok tekintetben különbözik a mellrák más formáitól. Tünetei könnyen összetéveszthetők az egyszerű gyulladás tüneteivel, ezért sokszor nehezebben fedezik fel azt.
A gyulladásos mellrák esetében nem egy kifejezett csomóról van szó, hanem a daganatos sejtek kisebb csoportjairól, amelyek elzárják a bőr alatt található nyirokcsatornákat, ennek következtében a bőr kipirulhat, viszkethet, meleggé válhat, a mell pedig jellemzően megduzzad, fájdalmas és tömött lesz.
Amikor Heidinél diagnosztizálták a betegséget, két kisfiú édesanyja volt – Noah és Tate akkor kettő, illetve egy évesek voltak – és éppen harmadik gyerekét, egyben első kislányát várta.
Mivel semmiképpen nem akarta megszakítani a terhességet, úgy döntött, késlelteti az agresszív kemoterápia kezdetét, és amíg a baba érkezésére várt, csak egy enyhébb kezelést kapott, ami nem volt ártalmas a magzatra, de ahhoz nem volt elég erős, hogy szembeszálljon a betegséggel. Az orvosok azonban abban reménykedtek, hogy kissé lelassíthatja a folyamatot.
Heidi egyetlen pillanatra sem bánta meg a döntését, de tökéletesen tisztában volt azzal, mekkora kockázatot vállal, és hogy ez nemcsak az ő, de az egész családja életére is hatással van.
„A legnagyobb félelem mindebben a gyerekek köré csoportosul. Minden, ami félelmetes és szomorú, a gyerekekkel kapcsolatos, mert nagyon kicsi gyerekeim vannak, egy, illetve két évesek, és egy, aki éppen úton van, és belegondolni, hogy jó eséllyel nem fognak emlékezni rám – ezzel nagyon-nagyon nehéz szembenézni” – magyarázta az édesanya.
„Ez egy nagyon nehéz és trükkös helyzet. Kockáztatnom kell az életemet, hogy megvédjem a kisbabámat, ugyanakkor van már két kisgyerekem, és mivel potenciálisan az életemet kockáztatom, rájuk is gondolnom kell. Igen, ez egy kockázat, de olyan kockázat, amit határozottan vállalni akartam, és soha nem voltak kétségeim efelől, soha meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg rossz döntést hozhattam” – tette hozzá.
Annak érdekében, hogy Heidi mielőbb elkezdhesse a kezelést, a vártnál 10 héttel korábban, császármetszéssel adott életet kislányának, aki az Ally nevet kapta, és a szülők nem sokkal később büszkén jelentették be az érkezését.
Bár kezdetben úgy tűnt, hogy minden rendben van, és Ally erős babának tűnt, 8 nappal a szülés után meghalt.
Heidi azonban tovább folytatta a küzdelmet, és bár nem sokkal később megtudta, hogy a rákja nem gyógyítható, nem adta fel, és elhatározta, hogy olyan sokáig marad a fiai mellett, ameddig csak lehetséges.
Most, több mint 7 évvel később, még mindig küzd, és sikerült rácáfolnia minden orvos véleményére.
