Egy őszinte üzenet egy kismamától, akinek a lakásában szinte sosincs rend.
“Behívnálak, de most nem fog menni. A lakás úgy fest, mintha szétbombázták volna” – hallom sok kismamától ezt a mondatot. Az is gyakran elhangzik, hogy: “Kérlek ne ítélj el, az otthonom kész rémálom, a gyerekek nagy rumlit csinálnak. Annyira szégyellem!”
Hazugságok. Hazugságok. Hazugságok. Hazugságok
Megmondom miért. Mert a legtöbb nő azzal büszkélkedik, hogy milyen nagy rend van otthon, még ha 2 gyereket is nevel. Nincs egy ceruzacsík a falon, egy folt a kagylóban, egy tányér a nappaliban, egy keksz darab a szőnyegen. Pedig a valóság sokszor mást mutat. Igen, ahol gyerek van, ott rendetlenség is van, mert ez a két dolog együtt jár. Ezért kérek minden anyukát, hogy álljon le azzal, hogy mindig elnézést kér a kupi miatt. Én azt gondolom, hogy a rendrakás másodlagos ott, ahol gyerek is van. Érdemes inkább a gyerekszobát berendezni játszószobának, ahol minden tárgy, plüss szanaszét heverhet, így az lesz a katasztrófazóna, a lakás többi részében pedig viszonylag rend uralkodhat.
Anyának lenni azt is jelenti, hogy sosem fogysz ki a szennyes ruhákból, vagy mindig lesz egy-két tányér mosatlan a konyhai kagylóban. Ahogyan játékok sora is ott fog heverni a fürdőkádban. És ezért nem kell szégyenkezni, sőt örülni kell annak, hogy a lakás egyfajta csatatér, mert azt jelenti, hogy gyerekünk van.
Ha nyugodtak akarunk lenni, gondoljunk arra, hogy a lakásunk ragyog, csillog-villog a tisztaságtól, csak az a különbség, hogy még nem volt időnk rendet rakni.”
És aki ítélkezik, annak mondjuk el büszkén: “Anya vagyok, nincs miért szégyenkeznem!
