A csodálatos „elég” szócska, amire sokan egyre kevesebbet gondolunk.
Valójában nem annyira a vagyonunk értéke határozza meg, hogy gazdagok vagy szegények vagyunk, mint a gazdagságról kialakított személyes látásmódunk. Természetesen létezik objektív értelemben vett szegénység is, de a gazdagság és a szegénység a leggyakrabban inkább szubjektív fogalmak.
Vannak olyan emberek, akik nagyon jól élnek, és jól érzik magukat, mégis folyton éreznek valamiféle szükséget.
Ezzel szemben, valaki más, aki kis fizetésből él meg, ha az anyagiakról kérdeznéd, azt felelné: éppen elég ahhoz, hogy megéljen belőle. Pedig pontosan tudod, hogy közepesen keres.
Nem mindenki fog ezzel egyetérteni, de neki ez éppen elég. Mégpedig azért, mert határt tud szabni az igényeinek. Sokszor az igényeink, nem pedig a pénztárcánk vagy a bankkártyánk határozzák meg, hogy szegények vagyunk, vagy gazdagok.
Egyébként a mindenféle kölcsönök, amelyek a társadalmi berendezkedésünk részét képezik, szintén hozzájárulnak a boldogtalanságunkhoz. Amikor tartozol a banknak, vagy egy barátodnak, az élet élvezetéhez való jogodban korlátozod önmagadat: „Most adósságom van, akkor leszek boldog, ha ezt megadom” – mondogatod magadnak. De a leggyakrabban arról van szó, hogy nemes egyszerűséggel becsapjuk önmagunkat.
Amikor ugyanis egy tartozást megadtál, minden valószínűség szerint újabb kölcsönre lesz szükséged. Az emberek már nem tudnak különbséget tenni a luxus és a szükségszerűség között. Ami egyesek számára mindennapi szükséglet, az másoknak valóságos luxus.
De a sok reklám és a hitelek lehetősége miatt ezt a különbséget nem mindenki érzi. Mintha elveszítenénk a józan eszünket, amivel meg kellene látnunk a különbségeket, és éreznünk kellene, hogy nem ugyanaz, ha valakinek nincs fedél a feje fölött, mintha nem vásárolhatna meg egy magánrepülőt.
A luxus sokszor elvakíthat, és elhitetheti velünk, hogy ezáltal „méltóságra” teszünk szert valaki más szemében.
Vannak, akik folyton csak „felfelé” néznek, azokra, akiknek többjük van, és amiatt szenvednek, hogy nekik kevesebb jutott. Mások azonban képesek „lefelé” nézni, és hálásak azért, ami megadatott nekik.
Amikor megtetszik valami, és szeretnéd megvásárolni, mielőtt elővennéd a pénztárcádat, előbb vitasd meg a kérdést a lelkiismereteddel: vajon valóban szükséged van arra a dologra? Vajon nem lenne itt az ideje, hogy emlékeztessünk magunkat erre az egyszerű és szép szóra: elég?
Tanulj meg lefelé is nézni, oda, ahol valóban szükség és hiány van, és hidd el, megtalálod a pénz megfelelő rendeltetési helyét.
