Egy favágó remek állásajánlatot kapott, amit el is fogadott. Meg volt elégedve a fizetésével, a munkakörülményekkel, így a férfi úgy döntött, hogy ott fog maradni, és évekig dolgozik majd ennek a vállalatnak.
A főnöke kezébe nyomott egy fejszét, és megmutatta a környéket, ahol dolgoznia kellett. A férfi első munkanapján 18 fát vágott ki.
– Gratulálók – mondta a főnöke, majd hozzátette, hogy ha így folytatja, akkor még sokra viheti. A férfi motiválttá vált, és igyekezett másnap még több fát kivágni, de végül csak 15 döntött ki. Harmadnap össze akarta szedni magát, de erejéből már csak 10 fára jutott, és ahogy teltek a napok, egyre kevesebb fát tudott kivágni.
– Vajon kezdem elveszíteni az erőmet? – kérdezte magától a favágó.
Elment a főnökéhez, és elnézést kért a rossz teljesítményért, egyszerűen nem értette, hogy mi történik vele.
– Mikor fented meg utoljára a fejszédet? – kérdezte a főnöke.
– Hogy megfenjem? Nem volt arra időm, csak azzal voltam elfoglalva, hogy minél több fát tudjak kivágni – válaszolta a favágó.
A tanulság: A mai világban egyre elfoglaltabbak vagyunk, de kevésbé boldogak. Miért? Talán mert megfeledkezünk magunkról, a családunkról, a párunkról, a gyerekeinkről, akik a legfontosabbak számunkra. Időnként mindenkinek pihennie, lazítania kell, hiszen ha néha “nem fenjük meg a fejszénket”, belefásulunk az életbe.
