Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis szív, aki nem ismerte a boldogságot, csak a szomorúság jutott ki neki. Senki sem szerette, csak unottan dobogott gazdája mellkasában, de azért halkan, titokban abban reménykedett, hogy egy nap találkozni fog majd egy másik szívvel, aki megdobogtatja, akiért el kezd kalapálni.
De az idő kegyetlenül telt, az évek röpültek, és a kis szív egyre magányosabb lett. Már oda jutott, hogy kis se nyitotta a szemét, mikor valaki közeledett, és már szinte feladta, hogy találkozni fog egy másik szívvel, aki majd boldoggá teszi, lelket önt beléje.
De egy nap, mikor a Nap lemenőbe ment, a kis szív leverten sétált a tóparton, szemeiből könnyen gurultak ki, már az sem hatotta meg, hogy a Nap milyen gyönyörűen ragyogja be utolsó sugaraival a tájat. Leült a padra, és csak bámult maga elé.
De egyik pillanatban egy kis hangra lett figyelmes: “Tikk-Takk, Tikk-Takk.” Körülnézett, majd meglátott maga mellett egy kis szívet, aki vígan dobogott. Csodálatos szív volt, gyönyörű, egészséges. A kis szív ekkor olyat érzett, amit addig soha. Pillangók kezdtek el benne röpködni, izgalmában megremegett. Attól a naptól kezdve a kis szív párra talált, és azóta is együtt dobognak, mert a szerelmük mindennél erősebb.
Tanulság: Járjunk mindig nyitott szemmel, és sose nyomjuk el szívünk hangját, mert ha a legfontosabb dolog az életben, hogy boldogok legyünk!
