Amint az ismeretes, a nap-éj egyenlőség évente kétszer következik be, tavasszal és ősszel. 2022-ben március 20-án volt a tavaszi nap-éj egyenlőség.
Etimológiai szempontból a „nap-éj egyenlőség” a francia „équinoxe” szóból származik, amely viszont a latin „aequinoctium” szóból eredeztethető, és ez az „aequus” – „egyenlő” és „nox”, „noctis” – „éjszaka” szavakból áll.
Így a tehát a „nap-éj egyenlőség” azt az időt jelenti, amikor a nappal időtartama egyenlővé válik az éjszakáéval.
Az őszi nap-éj egyenlőség a csillagászati ősz kezdetét jelenti. Nem mindig ugyanazon a napon következik be, mert a naptári év nem egyenlő a trópusi évvel. A Gergely-naptár 1582-es bevezetése óta az őszi nap-éj egyenlőség szeptember 21, 22, 23 vagy 24-re eshet, de leggyakrabban mégis csak szeptember 22 és 23-ra.
Úgy a tavaszi, mint az őszi nap-éj egyenlőség esetében a nappal időtartama egyenlő az éjszakáéval bárhol a Földön.
2022-ben az őszi nap-éj egyenlőség szeptember 23-án következik be.
Őszi nap-éj egyenlőség 2022: a csillagászati ősz kezdete
Az őszi nap-éj egyenlőséggel egyszerre a csillagászati ősz is kezdetét veszi. Az őszi nap-éj egyenlőség után a nappalok rövidülnek, az éjszaka pedig hosszabbak lesznek egészen a téli napfordulóig, amely 2022. december 22-én lesz.
A néphagyomány szerint, amilyen az időjárás a nap-éj egyenlőség napján, olyan lesz a következő év is: ha reggel esik, esős tavasz lesz, a déli nap jó évet jelent, ha esik, esős év elé nézünk, ha napos, száraz évben lesz részünk, a borongós idő rossz őszt jelent, a mennydörgés pedig hosszú őszt hirdet.
Hagyományosan úgy tartják, hogy a tölgyfákban lévő féreg állapota megjósolja, hogy az elkövetkező év száraz vagy nedves lesz-e.
