Mikor én már nem leszek melletted, a percekből órák, a napokból hetek lesznek, és a szívedben a fájdalom egyre erősebb lesz. Tudom, hogy halálom után sokáig fogod dúdolni a kedvenc dalomat, látni fogod az arcomat, a mosolyomat, hallani fogod a nevetésemet.
Azt is tudom, hogy elvesztésem olyan hiánnyal jár, amit csak nagyon nehezen fogsz feldolgozni, és évekbe telhet, mire továbblépsz.
Sajnálom, hogy magadra kellett hagyjalak, de a testem már annyira legyengült, hogy végleg feladta, annak ellenére, hogy igyekeztem keményen küzdeni, de a betegséget nem tudtam legyőzni.
Viszont szeretném, ha megértenéd, hogy az, hogy már nem lehetek melletted, nem jelenti azt, hogy a szerelmünk megszűnik létezni. SOHA nem fog eltűnni, mert a kettőnk szerelme örök, elválaszthatatlan, és sohasem merül feledésbe. A szerelmünk erősebb minden földi erőnél, és igen, még a halálnál is.
Mikor én már nem leszek, az életed más milyen lesz. Nem fog tetszeni, üvölteni szeretnél, de fel fogsz állni a padlóról, és emlékezni fogsz a szerelmünkre. Mert én akkor ott leszek veled, a szerelmünk újból lángra kap, csak a testem fog hiányozni.
Minden évszakban gondolni fogsz rám, és megtalálod a módját, hogy kapcsolatot teremts velem, legyen az a tavaszi eső, a nyári madárdal, az őszi séta, vagy a téli csend. Körbenézel majd és a táj szépségében engem fogsz látni.
Arra kérlek, hogy éld az életed, légy erős, légy boldog és engedd, hogy a szíved ismét érezzen.
Én mindig vigyázni fogok rád!
