A legtöbb kómás állapotból visszatért ember emlékekről, álmokról, sőt bizarr, különös víziókról számol be. A jelenség megértéséhez először azt kell tisztázni, hogy mit is jelent a kómába esni, és mit takar a kómából való felébredés.
Olvashattátok már itt a Filantropikum.com-on annak a 14 éves fiúnak az esetét, aki megtapasztalta a túlvilági élmény, amikor kómába esett. A kóma számos körülmény hatására létrejöhet, beleértve a mérgezéseket (ami lehet drogtúladagolás, az előírt gyógyszerek vagy gyógyhatású készítmények túladagolása, vagy helytelen használata), anyagcserezavarok, a központi idegrendszer betegségei, akut neurológiai károsodások, mint az agyi érkatasztrófa vagy az agysérv, a hipoxia, hipotermia, hipoglikémia vagy a traumás károsodások, mint a fejsérülések közlekedési balesetekben.
Szándékosan is előidézhető olyan gyógyszerekkel, amelyek az agy védelmét szolgálják agykárosodások után, vagy erőteljes fájdalomcsillapítástól, amelyeket a páciensnek sérülések vagy betegségek gyógyulási szakaszában adagolnak a nagyon erős fájdalom csökkentésére/kiiktatására. Kómás állapotot mesterségesen is elő lehet idézni, amikor az altatóorvos tartós mély altatásban tartja a pácienst.
A kómába esett beteg nem reagál az ingerekre, nem ébreszthető fel. A mély kómába esett embereknél hiányoznak az alapvető reakciók, például a fájdalomra bekövetkező elhárítás, ugyanakkor a reflexek jelen vannak. A kóma időtartama főleg az agykárosodás mértékétől függ, elsősorban ezen múlik, hogy visszatér-e a páciens tudata, vagy kómában marad véglegesen.
A kómából való ébredés kapcsán fontos tudni, hogy az nem választható el egyértelműen az öntudatlan állapottól. Ahogy az alvásnak, úgy az az agyi állapotoknak is több szakaszuk van, és ébredéskor ezek fokozatosan követik egymást. Egy mély kómában lévő ember esetén nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy visszaemlékezzen, vagy álmodjon, ám az ébredés különböző fázisaiban olyan mentális állapotok állnak elő, amelyekben elképzelhető az álmodás – magyarázta Alex Proekt, amerikai aneszteziológus.
Elmondta, amikor egy altatóorvos tartós altatásban, hibás kifejezéssel élve mesterséges kómában tartja a beteget, akkor arra törekszik, hogy olyan mentális állapotot érjen el, amelyben csökken az agyi aktivitás, és a tudatosság szintje. Ennek ellenére egyes esetekben a páciensek agya hosszabb ideig aktív állapotban maradhat, és ehhez a szakaszhoz köthetők az álmodáshoz hasonló tapasztalatok. Még ritkább alkalmakkor előfordulhat, hogy az altatás nem éri el a kellő hatást, ezért a páciens azokra a dolgokra fog emlékezni, amelyek körülötte történtek. A szakember szerint 1000 emberből egy-kettő emlékezhet arra, hogy mi történik a sebészeti beavatkozások közben.
Gyakoribb viszont, hogy a páciensek olyan dolgokra emlékeznek, amelyek soha nem történtek meg. Ezek lehetnek álmok, vagy hallucinációk. Alex Proekt ennek az lehet a magyarázata, hogy az agy sokféleképpen értelmezheti az őt ért hatásokat, és az emberek a számukra leglogikusabbal, legmegfelelőbbel azonosulnak. Az aneszteziológusok között is vita zajlik, hogy pontosan mi okozhatja ezeket a látomásokat, rémálmokat, és ritkább esetben emlékképeket.
Proekt szerint a legvalószínűbb ok az lehet, hogy az emberi agy mindenképp értelmezni, tisztázni szeretné az alig észlelt és érzékelt környezetet. Michael J. Souter aneszteziológus, a Washingtoni Egyetem professzora úgy véli, hogy az altatásban lévő emberek akkor tapasztalnak rémálmokat és hallucinációkat, amikor az agyuk értelmet próbál tulajdonítani a környező hangoknak.
