A keresztény hit szerint miután az ember meghal, a lelke bejár egy bizonyos meghatározott utat. A lélek számára a legfontosabb napok a halál után a harmadik, a kilencedik és a negyvenedik.

Ezeken a napokon a rokonok és barátok megemlékeznek a halottról. De azt csak kevesen tudják, miért olyan fontosak ezek a napok az elhunyt lelke számára, és pontosan mi is történik vele ebben az időszakban.

A különböző keresztény vallások – katolikus, ortodox protestáns és más felekezetek – nagy változatosságot mutatnak a lélek halál utáni útjának értelmezésében. Az alábbiakban az ortodox hit értelmezését mutatjuk be bővebben.

Az első három nap

Az első két napban az elhunyt lelke teljesen szabad, a teste közelében, vagy olyan helyeken tartózkodik, ahol életében boldog volt, a családtagjai, barátai mellett. A harmadik napon, amikor a temetést és a tort is szokás megtartani, a lelket Isten színe elé hívják, hogy felkészüljön az ítéletre.

A harmadiktól a kilencedik napig

Ezekben a napokban a lélek a Paradicsomban van, hogy megismerje azoknak a szenteknek és igaz lelkeknek az életét, akik haláluk után ide kerültek. Itt a lélek megfeledkezik a fájdalomról, a földi életről és a hozzátartozóiról, és hat napon át a Paradicsomban marad. A kilencedik napon az angyalok ismét Isten színe elé viszik, hogy megítéltessen.

A kilencedik napon a rokonok és barátok megemlékeznek az elhunytról, imádkoznak a lelke üdvösségéért, és azért, hogy a Paradicsomba jusson. Ebből az alkalomból a hozzátartozók ünnepséget szerveznek, úgymond második tort ülnek, amin részt vesznek mindazok, akik imádsággal és a kellemes emlékek felidézésével segíteni akarnak az elhunyt lelkének. Éppen ezért ez a nap nem a szomorúság, hanem az ünnep ideje. Úgy tartják, hogy a kellemes, pozitív emlékek felidézése segít, hogy a lélek igazságos ítéletben részesüljön Isten országában.

A negyvenedik nap

Miután a lélek másodszor is megjelenik Isten színe előtt a kilencedik napon, az angyalok leviszik a Pokolba, hogy meglássa a bűnösök szenvedését, a negyvenedik napon pedig ismét megjelenik Isten színe előtt, és ekkor végleg eldől hová kerül az elhunyt lelke, hol várja majd a Végítélet napját, amikor eldől minden keresztény sorsa.

Ezért negyven nappal a halála után a hozzátartozók ismét imádkoznak az elhunyt lelkéért, arra kérve Istent, hogy bocsássa be a Paradicsomba.

Ez az ortodox vallás nézete a túlvilági élettel kapcsolatban, és ebben a meggyőződésben a halál utáni első három, és tágabb értelemben az első negyven napban, a rokonok és barátok imádságokkal és a kellemes emlékek felidézésével próbálják elősegíteni a lélek Paradicsomba való bejutását.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.