Az utóbbi időben számos helyen, akár ismerősi körben is hallani a paleolit étrendről. Talán az egyik legismertebb magyarországi képviselője Szendi Gábor pszichológus, aki által sokan megismerkedtek a paleolit táplálkozással, amelyet ugyanakkor számos kritika ér, és többek között a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége sem ajánlja. De mi is valójában a paleolit étrend?
A paleolit táplálkozás lényege a visszatérés a kőkorszaki étrendhez. Mivel a gabonafélék és a tejtermékek csupán az utóbbi tízezer évben váltak az ember táplálékává, ezeket egyrészt nem tudjuk megemészteni rendesen, másfelől túl nagy szénhidrát termelést jelentenek a szervezetnek, s ez a civilizációs betegségek fő okozója – olvasható a tenyek-tevhitek.hu oldalon.
A Wikipédia szerint a paleolit diéta egy olyan gasztronómiai irányzat, amely célja a paleolit kori táplálkozás reprodukálása a mai viszonyok között. Mivel alkalmazása inkább élet stílus, mint alkalmi diéta így leginkább étrendnek tekinthető. Habár a különböző irányzatok hasonló alapokra épülnek, de kivitelezésben és elnevezésben, mind a hazánkban és mind a külföldön vannak eltérések és nincs hivatalosnak tekinthető változat.
A paleolit táplálkozás célja, hogy elkerüljék az ún. civilizációs betegségeket, mint egyes szívbetegség (stroke, ischaemia), 2-es cukorbetegség, magas vérnyomás, elhízottság. Követői szerint evolúciós szempontú étrendnek is nevezhető, mert evolúciós szempontból vizsgálta meg ember és táplálkozás illetve betegségek kapcsolatát a történelemben visszamenőleg egyes kutatások segítségével.
Az elmélet alapjait többen megkérdőjelezhetőnek tartják, sőt egyes szakmai szervezetek egyenesen nem is ajánlják alkalmazását. 1975-ben, az elsők között Walter L. Voegtlin gasztroenterológus foglalkozott a paleolit diétával, könyvében azt írta, hogy a paleolit kori étrend javítaná a modern kori ember egészségét. Azt állította, hogy az ember egy „húsevő állat”, amely a vadállatokhoz hasonlóan, elsősorban fehérjét, zsírokat és csak nagyon kevés szénhidrátot fogyasztott. Saját diétás recepteket dolgozott ki emésztési problémákkal küszködőknek. Könyvében élettani és kórélettani adatokkal támasztja alá, miért tekinthető élettani alapműködésnek a zsír alapú táplálkozás és felhívja a figyelmet ennek pozitív hatásaira is.
1989-ben svéd orvosok és tudósok végeztek tudományos felméréseket a nem-nyugati kitavai lakosság körében a Pápua Új-Guinea-i Trobriand-szigeteken. A Kitava tanulmány azt találta, hogy ez a népesség nem szenved civilizációs betegségekben, mint pl: szívbetegség (stroke, ischaemia), cukorbetegség, magas vérnyomás, elhízottság. 1993-ban tették közzé vizsgálati eredményeiket, s mindezek után számos tudományos publikáció jelent meg, hogy a nyugati betegségek kapcsolatban állnak a táplálkozással. A kitava vizsgálatot számos olyan tanulmány követte, mely ugyanezt azt eredményt támasztotta alá.
Az étrend hívei szerint vissza kell térni az ősember táplálkozási szokásaihoz. A tej és a gabonafélék helyett inkább együnk húst, gyümölcsöket, zöldséget és csonthéjas magvakat. Mivel a homo sapiens vadászatból, halászatból és gyűjtögetésből tartotta fenn magát, 2,5 millió év alatt a szervezete tökéletesen alkalmazkodott ehhez az életmódhoz.
A ma élő természeti népek hasonló táplálkozást folytatnak és megfigyelések támasztják alá, hogy ezek az emberek teljesen egészségesek és még csak nem is ismerik korunk népbetegségeit, a szívbetegséget, a cukorbajt, az elhízást, az autoimmun betegségeket és a rákot sem. Az északi-sarki eszkimók és a pápuák is jóval tovább élnek, mint a fejlett országok lakói, pedig étrendjük jórészt húsból áll. Sok húst esznek és ettől karcsúak, egészségesek és erősek lesznek. A modern ember viszont elhízott, gyenge és beteges. Ennek pedig legfőbb oka, hogy a modern ember olyan tápanyagokat visz be a szervezetébe, melyet a korábbi korokban nem fogyasztottak, így még az egyes szervek nem tudtak alkalmazkodni ezekhez az anyagokhoz – állítják a paleolit étrend szószólói.
Hangsúlyozzák: idegen fehérjéket, hormonszerű anyagokat, rengeteg szénhidrátot, gabonát, tejet fogyasztunk, melyet az emberi szervezet nem tud sokáig károsodás nélkül elviselni. A kőkorszaki ember ezzel szemben egyáltalán nem jutott tejhez, nem fogyasztott gabonaféléket és nem sózta az ételét. A vadállatok sovány húsa jelentette számára a fő táplálékot, így jóval több fehérjét, mint szénhidrátot fogyasztott. Ha pedig szénhidráthoz jutott, az nem a magas keményítőtartalmú burgonya volt, hanem gyümölcsök és zöldségek álltak a rendelkezésére. Másfajta zsírokat is fogyasztott, mint mi: nálunk ma már a különböző hidrogénezett olajok az elterjedtek, de őseink még omega-3 zsírsavban gazdag élelmiszereket fogyasztottak.
Aki először olvas a paleolit életmódról, annak elsőre kedvezőnek tűnhet, holott több probléma is van vele – állítják a szakemberek. Például a paleolit korban élő ember élettartalma alig érte el a mai ember átlagéletkorának felét, ezért nem tudni, hogy egy nem kőkori táplálkozás körében milyen betegségek jelentkeztek volna körükben. További nehézséget okoz, hogy az életmódbeli és a környezeti tényezők is egészen mások voltak, hiszen nem volt környezetszennyezés, levegőszennyezés, és a stressz sem volt olyan fokon és formában jelen az emberek életében, mint manapság – nyilatkozta Lichthammer Adrienn, a Semmelweis Egyetem adjunktusa az Origónak 2011-ben. Hangsúlyozta, hogy a kőkorszak embere sokkal többet mozgott, mint korunk embere, ezért az elhízás főleg ennek köszönhető.
Ugyanakkor a magas állati eredetű fehérjebevitel több betegség előfordulásában is szerepet játszhat: cukorbetegség esetén megnő a vesekárosodás veszélye, a genetikailag krónikus veseelégtelenségre hajlamos egyéneknél pedig ez a tényező is elősegítheti a betegség kialakulását. De említhető a köszvény is, amelyik köztudottan az uralkodó osztály körében fordult elő, és manapság már kimutatható az összefüggés a túlzott mennyiségű állati eredetű fehérjefogyasztás és a betegség megjelenése között – magyarázta a szakember.
A paleolit étrend hívei a lisztérzékenységet is felhozzák a gabonafogyasztás ellen, Lichthammer azonban ezt az érvet is cáfolta. Az ember már 23 ezer éve ismeri a vadárpát, amiből kenyeret is készített, így ez azt jelenti, hogy az emberiség jóval korábban találkozott a gabonafélékkel, mint ahogy azt termeszteni kezdte volna. Az érvek között még találkozhatunk azzal is, hogy a paleolitikum embere nem szenvedett csontritkulásban.
A szakember szerint ennek oka nem az étrend volt, hanem az élethossz és a fizikai aktivitás, valamint a szabad levegőn való tartózkodás. A mai kor emberének javítani kell a kalciumbevitelén, amit a tej- és tejtermékek fogyasztásával tudunk elérni. A paleolitikum embere több halat fogyasztott, étrendjében így jobb volt az omega-3 és az omega-6 zsírsavak aránya: ha a szív- és keringési megbetegedéseket nézzük, ez követendő példa – mondta Lichthammer.
Hozzátette: az emberiségnek okulni kell az elődei örökségéből, de nem szabad elrugaszkodni a realitástól. Az indokolatlanul tartott diéta az étrend egyoldalúsága mellett komoly hiányállapotokhoz és egyéb egészségügyi problémákhoz vezethet – jegyezte meg. A fentieken kívül pedig van még egy másik hátránya a paleolit étrendnek: meglehetősen sokba kerül megfizetni, hisz felváltva kell fogyasztani a csirke-, hal-, marha- és sertéshúst, valamint a libát, a kacsát, a kagylót, a rákot, a birkát, a kecskét és a pulykát.
