Nem könnyű megbirkózni a halál gondolatával, főként akkor nem, miközben egy új élet fejlődik egy anya testében. Sajnos a gyilkos kór nem válogat, és cseppet sem érdekli, hogy kiket és mit hagyunk hátra.
Megszámlálja a napjainkat, és könyörületet nem tűrően ragad el a szeretteinktől. Küzdhetünk ellene, kell is. De amikor már a remény is szertefoszlik, csak a hit és a méltóság marad, amiben kapaszkodhatunk.
Egy édesanyának ezt a földi poklot kellett megtapasztalnia úgy, hogy közben várandós volt az ikreivel. Jessica Boesmiller a terhessége idejét arra használta, hogy felkészüljön: nemcsak a kisbabáinak a világra hozatalára, hanem a saját távozására is.
Amint megszülte az ikreket, hozzá is látott a búcsúzkodáshoz. A története szívbemarkoló, a hite pedig, aminek segítségével ezt végig tudta csinálni, inspiráló.
Jessicánál 2017-ben diagnosztizálták a szemrákot, épp a várandóssága idején. A hír lesújtotta őt, de bátran harcolt a kór ellen, és a családja teljes támogatását élvezte. Műtéten esett át, melynek nyomán elveszítette a beteg szemét. Aztán egy újabb beavatkozást is vállalt, hogy szemprotézist kapjon.
Az orvosok azzal bíztatták, jó esetben még évei vannak hátra. Attól a perctől kezdve, a négygyermekes édesanya minden egyes napért hálát adott, és áldottnak érezte magát, amiért ez az idő megadatott neki.
Jessica ma már az angyalok sorát gazdagítja. Békével a szívében, és hittel a lelkében távozott erről a világról. Igazi ajándék volt a család számára az a kevés idő, melyet még velük tölthetett, és ő értékesen ki is használta.
Tudta, hogy nem láthatja felnőni a gyermekeit. És azt is tudta, hogy a férjének nélküle kell majd megöregednie. Viszont amíg mellettük lehetett, szíve teljes szeretetével halmozta el őket, és volt elég ideje arra, hogy elbúcsúzzon a szeretteitől, hogy felkészítse őket a nélküle való életre.
Egyik utolsó bejegyzésében, mielőtt az öröklétbe ment volna, Jessica ezt írta: „Múlt héten Jonathan atya meglátogatott a kórházban, és nagyon szerettem, mert pontosan megmutatta, hogy Isten továbbra is ott van az életünkben, vezet minket, gondoskodik rólunk, pontosan akként, amire szükségünk van. Továbbra is van HITEM. Tudom, hogy Isten gondoskodni fog a családomról, akárhogyan is alakul ez. Mindannyiunkat beborít az Ő szeretete, és az életét arra szentelte, hogy ott legyen nekünk.”
Jessica mélyen hitt a Biblia ígéreteiben, ezáltal abban is, hogy egy napon a mennyben újra együtt leszünk, megújult testben, ahol nem lesz több fájdalom, bánat vagy betegség. Ezzel a gondolattal a szívében adta át magát a végtelennek.
A családanya négy gyermeket és egy megtört férjet hagyott hátra. Mark, Jessica férje így jelentette be a felesége halálát: „Ma Jessica Boesmiller megkapta a szárnyait. Egy háznyi szerető családtól körülvéve hunyt el, akik egész éjjel virrasztottak mellette”.
Egy napon talán igaza lesz Jessicának, és valóban mind találkozni fogunk odafönt. Addig viszont, a lehető legtöbbet kell kihoznunk abból, amit életnek neveznek.
