Látta, hogy az egyik osztálytársát megütik! Amit a megvert fiú 4 év múlva tett, az elképesztő. Tanulságos történet következik.
Kilencedik osztályba jártam, mikor egyik nap hazafele sétálva észrevettem, hogy az egyik osztálytársam, Kyle, is otthona fele tart. Az összes könyvét a kezében cipelte. Nem értettem, hogy miért nem hagyta a suliban, ahogyan mindenki, hiszen péntek volt. Biztosan stréber. Gondoltam.
Én egy eléggé jó hétvége elé néztem, focimérkőzésem lesz szombaton a barátaimmal. Nem törődtem különösebben Kyle-al, de egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy csomó srác nekiszalad, és belelökik a sárba. A szemüvege 10 méter messzire repült, a fűben állt meg. Miután felnézett, mérhetetlen szomorúságot láttam a szemében.
Muszáj volt, hogy odamenjek. Kyle könnyei csorogtak, miközben a szemüvegét igyekezett megtalálni. Észrevettem a szemüveget, és odaadtam neki.
– Ezek a kölykök nem normálisak. Ne törődj velük – mondtam.
Rám nézett, majd hálásan elmosolyodott.
– Köszönöm – mondta.
Segítettem összeszedni a könyveit, majd megkérdeztem, hogy hol lakik. Kiderült, majdnem szomszédok vagyunk, de én sosem láttam a környéken. Azt mondta, eddig magán iskolában járt. Sosem ismertem ilyen gyereket, aki magániskolában tanult volna.
Nem tűnt rossz arcnak, ezért megkérdeztem, hogy nem-e lenne kedve szombaton focizni. Rögtön igent mondott.
A hétvégén velünk volt, és ahogy egyre jobban megismertem, úgy vált fokozatosan szimpatikussá, és ugyanezen véleményen voltak a barátaim is.
Hétfő reggel ismét találkoztam Kyle-al, aki megint cipelte a könyveit.
– Komoly izmaid lesznek, ha mindig ennyi könyvet cipelsz – viccelődtem. Ő mosolygott egyet és a könyvkupac felét a kezembe nyomta.
A következő 4 évben Kyle és én a legjobb barátok lettünk. Az iskola végén a továbbtanuláson kezdtünk gondolkozni. Más városokba kerültünk, de tudtam, hogy a távolság nem jelent gondot. Ő orvos szeretett volna lenni, én pedig saját céget akartam alapítani majd.
Kyle az egyik legjobb tanuló volt az osztályunkban. Őt kérték fel, hogy az évzárón beszédet mondjon. Én örültem, hogy nem rám esett a tanárok választása.
Az iskola végére Kyle eléggé menő lett, több randija is volt, mint nekem, a lányok is szerették, ezért néha irigykedtem is rá. Az évzárón eljött a beszéd ideje is. Kyle felállva a színpadra a következőket mondta:
„Az iskola befejezése mindannyiunk számára fontos esemény. Köszönetet kell mondanunk azoknak, akik segítettek nekünk ebben a sokszor nehéz négy esztendőben. Szülők, tanárok, testvérek, de legfőképpen barátok. Azért vagyok itt, hogy elmondhassam, hogy a legjobb barát a legnagyobb ajándék, amit Istentől kaphatunk.”
És elmesélte, hogy miként ismert meg engem. Kiderült, hogy aznap azért cipelte haza a könyveit, mert az iskolából minden cuccát haza akarta vinni, hogy az édesanyjának ne legyen ezzel dolga. Ugyanis azon a hétvégén öngyilkos akart lenni. Majd rám nézet és azt mondta:
– Szerencsére, valaki megmentett aznap. A legjobb barátom volt.
Láttam, ahogyan a szülei hálás, könnyes szemmel rám néznek.
Ne gondoljuk azt, hogy egy jelentéktelennek hitt cselekedetnek nincs értelme. A legkisebb tettel akár mások életét is megmenthetjük.
