Néha az élet csodálatos meglepetéseket tartogat, és ilyenkor jövünk rá, hogy semmi sem véletlen, hanem minden történésnek nagyon fontos célja és oka van. Chris Thorp nemrég egy nagyon megható történetnek volt részese. A férfi akkor bizonyosodott meg, hogy a Gondviselés ereje mindenütt jelen van, amikor találkozott azzal a fiatalemberrel, akit ezelőtt 13 évvel kimentett a tűzvészből.
“Néha egyértelmű jeleket kapunk, hogy természetfeletti, magasabb erők márpedig léteznek. Most egy ilyen csodás pillanatban volt részem” – írta Chris egy bejegyzésben Facebookon.
Egyik nap egy sérült és sebhelyes férfit pillantott meg, akiről elsőre azt gondolta, hogy egy idegen, azonban, mint később kiderült a fiú valójában az a kisfiú volt, akit 13 évvel ezelőtt kimentett egy tűzből. “Vajon ő az?” – fogalmazta meg magában Chris bátortalanul a kérdést, és a következő pillanatban már oda is lépett hozzá. Megkérdezte tőle, hogy véletlenül nem Chirstiannak hívják, mivel ez volt a neve annak a 4 éves kisfiúnak, aki az egyedüli túlélője volt egy szörnyű tűzvésznek.
“Egy fontos telefonhíváson kellett részt vegyek ma este, de közben elvettem Jenát a munkából, és elvittem, hogy vegye fel az autóját a szerelőtől. A parkolóban álltam, amikor ez a fickó felkeltette a figyelmemet. Ahogy elhaladtam mellette, mondtam Jenah-nak: ‘Kíváncsi vagyok, hogy ő az… Minden úgy tűnt, hogy talál, az életkora, a sérülések, a hegek. Közel 13 éve nem láttam, akkor 4 éves volt.’
Nem mondtam semmi mást Jenah-nak, letettem a szerelőnél, majd találtam egy parkolóhelyet. Nem voltam biztos benne, hogy mit fogok tenni, de éreztem, hogy oda kell mennem hozzá. A családjával volt, lassan közeledtem felé, és, amikor rám nézett, hirtelen megtört a jég.
“ Christian a neved? – kérdeztem.
“Igen” – mondta ő.
“4 éves korodban tűzbalesetet szenvedtél Windsorban?” – kérdeztem tovább.
“Igen” – mondta ő.
“A nevem Chris, és én vagyok az, aki megmentett téged”.
Nem tudom megfogalmazni, milyen érzések kavarogtak akkor mindkettőnkben, csak azt tudom, hogy nagyon szürreális volt. Itt volt… az egyetlen túlélője egy balesetnek, amely mindkettőnkre nagy hatással volt, és úgy gondolom, hogy ezt egyikünk családja sem tudja már igazán megérteni.
Röviden összefoglalta az életét, elmondta, hogy mi történt vele azóta. Csodálatos dolgokat tett, és hatalmas csatákat vívott a kis harcos.
Mondtam neki, hogy várjon itt rám, és visszamentem az autóhoz, majd átadtam neki a bátorság aranyérmét (ami történetesen a Jeep kesztyűtartójában volt azóta). Elmagyaráztam neki, hogy sokkal jobban megérdemelte, mint én valaha, sokkal bátrabb és kitartóbb volt, mint én valaha leszek.
Még mindig nem tudom elmondani, mit érzek. Ő is az életem része. Most, hogy találkoztunk újra, olyan, mintha egy óriási súlyt emeltek volna le a szívemről.
Nos, felsőbb hatalom… Ha ott vagy, és hallasz, köszönöm!”
