Egy hétéves marosszentannai kislányt, aki egyedül ápolta súlyosan beteg édesanyját, néhány nappal a nő halála előtt kegyetlenül eltávolították az édesanyja mellől, ezzel pedig egész életére lelki sérülést okoztak neki.
A gyermeket egy alapítványhoz, édesanyját pedig egy bihari otthonba vitték, ahol megállás nélkül sírt érte, remélve, hogy utolsó pillanataiban is vele lesz. Az eset a Marosvásárhely melletti Marosszentannán történt.
A kislány kétségbeesetten próbálta meggyőzni a hatóságokat, hogy visszakerüljön édesanyjához, de mindhiába. Az otthon gondnoka is igyekezett elősegíteni a találkozót, de kevés sikerrel. A nő néhány nappal később meghalt, és nem a szülőfalujában temették el – számol be az antena3.ro.
A gyereket elszakították édesanyjától, aki korábban a marosvásárhelyi Fertőző Klinikára került, ahol az orvosok nem sok esélyt adtak neki a túlélésre.
„A lányáért, Getutáért kiáltott…”
A beteget mentőautóval egy bihari idősek otthonába szállították, amikor állapota rosszabbodott.
„Folyamatosan a lánya nevét kiabálta, nem tudott beszélni, mert beteg volt, de folyamatosan a lánya, Getuta után kiáltott. A 7 éves kislány vigyázott rá, pelenkázta, mosta a ruháit, főzött neki” – mondta Delia Păcală, az otthon koordinátora.
A gyermekvédelmi osztály úgy döntött, hogy elviszi a lányt az édesanyjától, a történtekről saját verziójuk van.
„A helyi polgármesteri hivatal kérésére léptünk közbe, hogy a lányt a rendkívüli szegénység miatt kiemeljük a családi környezetéből. Az elhelyezését egy magánszervezetre bíztuk, amely akkreditált a gyermekvédelmi szolgáltatások működtetésére és nyújtására” – mondta Doru Constantin, a DGASPC Marosvásárhely szóvivője.
„Mindannyiunkat lenyűgözött”
Annak a központnak az igazgatója, ahol a nőt befogadták, megpróbálta meggyőzni a gyermekvédelmi hatóságokat, hogy egyesítsék a gyermeket az édesanyjával.
„A nő mesélt nekünk arról a drámáról, amin ő és a kislány keresztülmentek, ez egyszerűen lenyűgözött mindannyiunkat, és azt mondtuk, hogy tennünk kell valamit” – mondta Viorel Pasca.
A nő halála után a központ igazgatója vissza akarta küldeni a holttestet szülőfalujába, Marosszentannára. A lány nem vehetett részt a temetésen, a nőt pedig a Bihar megyei Tenkemocsár temetőjében temették el. Az idézett forrás szerint a nő temetésén a rokonok közül senki sem vett részt.
„Múlt héten meséltem egy marosvásárhelyi asszonyról, aki mindössze 32 évesen, nagyon súlyos állapotban került Tenkemocsárra, mert nem volt, aki gondoskodjon róla. A hétéves kislányt, aki mellette volt, és aki a szociális munkás szerint gondoskodott róla, és képességei szerint segítette őt, a DGASPC Maros elvitte, annak ellenére, hogy a kislány sikoltozott és sírt, nem akarta, hogy elválasszák az édesanyjától. Különböző emberektől kaptunk üzeneteket, akik szerettek volna gondoskodni a kislányról, és úgy gondoltuk, hogy jó lenne, ha élete utolsó napjaiban az édesanyja közelébe vinnénk, majd megtalálnánk a megfelelő jogi keretet a gondozásához. Másnap azonban az édesanyja elhunyt, meghiúsítva ezzel minden olyan tervet, amely lehetőséget adott volna arra, hogy újra együtt legyenek” – írta Viorel Pasca közösségi oldalán.
„Nem akartak hallani róla”
„Aztán elgondolkodtunk azon, hogy jó ötlet lenne-e elhozni a kislányt az édesanyja temetésére, mivel jól tudtuk, hogy nagyon közel álltak egymáshoz, és a jövőben, évek múlva biztosan megbánná, hogy nem volt ott legalább az édesanyja temetésén” – írta a férfi.
„Naivitásomban tényleg azt hittem, hogy a DGASPC Maros mindent megtesz majd azért, hogy ez megvalósuljon, de meglepődve vettem észre, hogy hallani sem akarnak róla. Addig telefonáltam, amíg elegem nem lett, egyiktől a másikig küldtek, mindegyik azt mondta, hogy ez nem lehetséges. Végül lemondtam az ötletről, és azt mondtam, hogy a kislány az elkövetkező években szeretne elmenni az édesanyja sírjához, talán egy virággal, vagy egyszerűen csak tudni szeretné, hogy az valahol ott van, közel ahhoz, ahol ők élnek, és nem a néhány száz kilométerre lévő Tenkemocsárban” – fogalmazott.
„A lehető legszárazabban válaszoltak nekem”
„Ezért újra telefonálni kezdtem, és arra kértem őket, hogy válasszák ki, hogy a kislányt a temetésre viszik-e, vagy az édesanyját viszik, hogy ott, a falujában temessék el. A lehető legszárazabban válaszolták, hogy ez nem tartozik a hatáskörükbe. Megkérdeztem tőlük, hogy nem ők azok-e, akiknek a kiskorúak érdekeire kellene vigyázniuk, ami természetesen költői kérdés volt. Azt mondták, hogy igen, de ezeknek a dolgoknak semmi köze a gyermekhez, ami természetesen nem igaz” – mesélte az otthon munkatársa.
„Úgy vélem, hogy a gyermek érdekeinek kell az első helyen állnia, és nemcsak a jelen érdekeinek, hanem a jövő érdekeinek is. Végül azt mondták, hogy írásos kérelmet nyújtsak be, amit azonnal meg is tettem, csakhogy a válaszra akár … 15 napot is várnom kell. Természetesen nem várhattam ennyi ideig, így egy kis reménykedéssel, hogy végül kedvező választ adnak, öt napot vártam, pedig a temetést sokkal hosszabb idő alatt kellett volna elvégezni” – zárta bejegyzését a férfi.
