Az éjszakai pihentető alvás mindenkinek egyformán fontos, így nem meglepő, hogy azt a bizonyos nyolc órát meg is próbáljuk a maximálisan kihasználni. Egy kisbaba mellett azonban a szülőknek teljesen felborul nemcsak az életük, hanem az alvási ciklusuk is. A rendszeres éjszakai ébredések, az alvási folyamat állandó megszakítása pedig idővel frusztrációhoz, ingerültséghez, kóros fáradtsághoz vezet. De erre is van megoldás…
Egy alvástanácsadó, aki segít a szülőknek az alvástanításban, a legjobb tippjeit osztotta meg a világgal, hogy mindenki számára elérhető legyen, miként lehet a csecsemőket és a gyerekeket rávenni az éjszakai alvásra. Arra buzdítja az embereket, hogy kezdjék a minimális megközelítéssel.
Amikor az éjszaka folyamán többször is felriadsz a gyermeked sírására, már-már ösztönös reakció, hogy azonnal berohansz a szobájába, és mindent megpróbálsz, ami csak az eszedbe jut, hogy minél előbb visszaaltasd a kicsit. A szakértő szerint azonban ez az állandó problémamegoldó üzemmódba való ugrás valójában nem biztos, hogy olyan előnyös, mint gondolnád.
Jennifer Robinson, alvástanácsadó olyan „szelíd alvástréninget” ajánl most a figyelmünkbe, ami segít áthidalni a fent említett problémát. A 34 éves hertfordshire-i hölgy két gyermek édesanyja, és azután választotta ezt a szakmát, miután ő is segítséget kapott egy ilyen szakembertől, amikor a fiával (vissza)alvási gondjai akadtak.
Annyira inspirálta őt ez a szakma, hogy azóta saját vállalkozást indított, és több sikertörténet lapul már a tarsolyában.
Tapasztalataiból kiindulva azt tanácsolja a szülőknek, vegyék lazábbra a dolgot, amikor a gyermekük éjszaka felébred. Jennifer így nyilatkozott a Mirrornak: „éjszaka sokan beleszoktunk abba, hogy felébredünk, és berohanunk a gyermekünk szobájába, amikor sírni kezd, és megpróbáljuk minél gyorsabban elaltatni, bármilyen módon, ahogy csak tudjuk. Lehet, hogy csitítjuk őket, vagy felkapjuk és elkezdjük ringatni őket, de néha ez valójában inkább ösztönző, mint hasznos lehet.”
Ehelyett, „ha nyugodtan és csendben bemész, és csak a minimumon kezded, mielőtt felépítenéd a válaszokat, az sokkal hatékonyabb” – magyarázza a szakember.
Szóval, mit is jelent az a „minimum”? A tanácsadó azt javasolja a szülőknek, dolgozzanak ki egy „éjszakai tervet”, és ha szükséges, vessék papírra a lehetséges teendőket. Először is, „bemész, felméred őket, ellenőrzöd, hogy jól vannak-e, és hogy szükségük van-e pelenkacserére vagy bármi hasonlóra. Onnan az abszolút minimummal kezdd, tehát megpróbálhatod megvigasztalni a gyermeket, majd elhagyhatod a szobát, vagy elkezdheted simogatni és csitítgatni, ahelyett, hogy teljes erőbedobással bemennél, felkapnád, ringatnád vagy etetnéd” – magyarázza Robinson.
„Szóval ez csak a következetességről szól, dolgozzuk ki, hogy mit szeretnénk kezdetben csinálni, és mit tennénk fél óra múlva, és ezt minden egyes este meg kell tennünk. És pontosan ugyanannak a rutinnak kell lennie mindkét szülő között, ha felváltva végzik. A rutin kulcsfontosságú” – hangsúlyozza a szakértő.
Jennifer szerint a lefekvést megelőző „esti program” ugyanannyira fontos, és a felállított lépéseknek minden este ugyanazoknak kell lenniük. „A fürdés nem mindig kulcsfontosságú lefekvés előtt, sokkal fontosabb, hogy mindig a megfelelő időben fektessük le őket” – magyarázza.
„Ha késésben vagyunk, jobb, ha kihagyjuk a fürdést, és a hálószobai környezetbe helyezzük őket, ahol szépen és nyugodtan érzik magukat. A szoba sötétben tartása segíthet, a lámpákat tompítsd le, amíg lefekvéshez készíted őket, és ha az etetésről próbálsz áttérni az elalvásra, gondoskodj arról, hogy az etetés és a lefekvés között legyen valamilyen tevékenység, például meseolvasás” – javasolja a tanácsadó.
Robinson hozzáteszi, hogy soha nem szabad félni attól, hogy túl koraira tesszük a lefekvési időt. A szakember továbbá arra is felhívja a figyelmet, ha a gyermek rendszeresen nagyon korán, hajnali 4 vagy 5 órakor ébred, az nem annak a jele, hogy túl sokat aludt – valójában arról van szó, hogy túlfáradt, és emiatt képtelen kipihenni magát, ezért korábban kell lefeküdnie, nem pedig később.
