Ha megnézzük a híreket, úgy tűnik az emberiség krízist él át. Szegénység, rasszizmus, politikai válság, ökológiai pusztítás, szociális instabilitás és egyéb látszólag „meg nem oldható” probléma válik egyre súlyosabbá. És mégis, amikor egy erdőben sétálunk vagy este az égboltra tekintünk, olyan érzésünk van, mintha egy csodálatos, titokzatos és kiegyensúlyozott világegyetemben élnénk.
A bölcsek többször is felkínáltak már nagyon egyszerű megoldásokat az emberiség gondjaira. Walt Whitman-t és Van Gogh-t lenyűgözte a szépség, ami minket körülvesz és valahogy ezt próbálták visszaadni verseikben és festményeikben. A Dalai Láma is többször elmondta, hogy a béke, a hála, szeretet és bölcsesség kéne az első számú prioritásunk legyen. De azt is elmondta, hogy az emberiségnek, mint családnak, a problémáit a bezárt szívek és elmék okozzák, és minél többen nyitjuk meg szívünket és elménket, a problémák is megoldódnak. Ennyire egyszerű lenne?
A modern ember leegyszerűsített módon gondol a világra, világi intézményeink (a média, kormány, az oktatás) arra tanítanak, hogy a valóságot kategóriákba és különálló rekeszekbe soroljuk, a különbségekre figyeljünk a kapcsolatok és kapcsolódások helyett. Úgy tekintünk az életre, mint egy folyamatos küzdelemre, önmagunkat (és másokat) faj, vallás, nemzetiség, politikai nézet, nem, szexuális preferencia (heteró/homoszexuális), képzettség és/vagy karrier szerint határozzuk meg. Szétválasztjuk a világot, így állandó harcban állunk egymással. Ez csak egy örökös harcos mentalitást, politikai konfliktust, katonai szellemet, versengést, félelmet és viszályt táplál.
„Ahol szeretet van, remény is van igazi családok, testvériségek, nyugalom és béke megteremtéséhez. Ha a szeretet a gondolataidban elvesztődött, ha másokra továbbra is ellenségként tekintesz, akkor nem számít mennyi tudásod van, vagy milyen képzettséged, nem számít mennyit fejlődtél anyagilag, hiszen csak a szenvedésben és zavartságban lesz osztályrészed.” – Dalai Láma.
Ezt már olvastad? A Dalai Láma üzenete: “Mindig arra törekszem, hogy rengeteg őszinte mosolygós ember legyen a világban. Ez a legnagyobb vágyam!”
A Dalai Láma tanításai egyeznek megannyi bölcs tanításával. Einstein és még Charlie Chaplin is az együttérzés, a kedvesség, fantázia fontosságát hangsúlyozta. Úgy gondolták, hogy az emberiség problémái a szeretethiányból fakadnak, ami egy hibás gondolkodási mód gyökerét képezi. A domináló világnézet egy háborús civilizációról szól, ami a félelmet, agressziót népszerűsíti a hála, szeretet és megoldások teremtése helyett.
Einstein hitt abban, hogy önmagunk, mint faj, meghatározását kell kitágítanunk egy olyan nézőpont irányába, ami a világegyetemmel való kapcsolatunkat erősíti, a kulturális megkülönböztetés helyett. Szerinte a helyes irány megérteni, hogy a Föld lakói vagyunk, a természet és az Univerzum gyermekei (vagy Isten gyermekei).
„Az emberi lény annak az egésznek a része, amit mi Univerzumnak nevezünk, egy időben és térben behatárolt rész vagyunk. Az ember különállóként tapasztalja meg önmagát, gondolatait, érzéseit, és ez a tudatának egyfajta optikai csalódása. Ez a csalódás börtön számunkra, mivel minket, személyes vágyaink és még egy pár körülöttünk lévő emberre korlátoz. A mi feladatunk az kell legyen, hogy kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből, azáltal, hogy együttérző körünket kitágítjuk minden élőlényt és a természet szépségét befogadva.” – Einstein.
A mi tudatosságunkból az hiányzik, hogy az emberiségre, mint családra tekintsünk, a Föld közösségének és a az univerzum tagjaiként. Megfeledkezünk arról, hogy sejtjeink, testünk az evolúció történetének része. Az atomjaink a Kozmosz történetének részei.
Einstein, Watts, Gandhi, Martin Luther King Jr, a Dalai Láma mint hittek abban, hogy az emberiség képes bölcsebbé, kreatívabbá és együttérzőbbé válni. Csak tudatosabbnak kell lennünk, ami kapcsolatunkat az emberiséggel, a természettel és a Világegyetemmel illeti. Gyökereink egy spirituális világnézetből kell fakadjanak, a materialista világnézet helyett. Az emberiség meg kell értse, hogy mi is a természet élő részei vagyunk, ahhoz, hogy kilépjünk becsapós gondolati sémáinkból és érzelmi drámáinkból, amit megteremtettünk.