Dr. David R. Hawkins tanítási módszerként alkalmazza a humort, ugyanakkor spirituális útként és életmódként is ajánlja. A szeretet egy fajta kifejeződésének tekinti. „Senki sem gondol a humorra spirituális gyakorlatként. Számomra viszont egyike a legerőteljesebbeknek. A narcisztikus ego semmit sem gyűlöl jobban, mint ha kikacagják” – hangzik el Hawkins doktor egyik előadásában.
Azt vallja, hogy a humor az egyik legáldásosabb dolog, mert a kontextus megváltoztatásával áthidalja azt a szakadékot, ami az általunk érzékelt világ és a valóban létező világ között tátong. A kettő közötti kontraszt az, ami abszurddá, következésképpen viccessé teszi a helyzetet. Így állítja meglepő ellentétbe az elme által érzékelt vagy hitt dolgokat a valóság lényegével.
Közismert dolog, hogy a kötődés szenvedésünk egyik fő forrása, a humor pedig segít abban, hogy átértékeljük az élet dolgait, és hogy kevésbé ragaszkodjunk ezekhez. A humor együttérzővé tesz az emberi lét gyarlóságaival szemben. „Ha túl komolyan vesszük önmagunkat, lehet, hogy nagyon eltelünk magunkkal, de ha látjuk, hogy milyen tökfilkók vagyunk, akkor nevetnünk kell, és minden rendben lesz.” A vidám természet azért fejlődik ki, mert nem azonosulunk a dolgokkal.
Minél fejlettebb a spiritualitás, annál fejlettebb a humorérzék, mert minden nevetségessé, komikussá és abszurddá válik. „Ha önmagunkon nevetünk, vagy segítünk másoknak abban, hogy önmagukon nevessenek, enyhítjük a konfliktust és a stresszt. A humor gyógyít és felszabadít. Csökkenti a félelmet, a haragot, a neheztelést. A tévedések segítenek abban, hogy alázatosak és ezáltal taníthatók maradjunk” – írja Hawkins az Isten jelenlétének felfedezése című könyvben.
Paradox módon a humor valójában nagyon is komoly megközelítése a spirituális konfliktusoknak és dilemmáknak, gyakran sokkal hatékonyabb egy elcsépelt lelkifröccsnél.
A cikk folytatása a Love2Translate oldalon található >>>
Dr. Rácz Attila
