Ferenc pápa – a katolikus egyház első dél-amerikai vezetője – történelmet írt, nemcsak származásával, hanem azzal is, ahogyan hitét, emberségét és társadalmi érzékenységét képviselte. Ő az első pápa, aki a keresztény értékek mellett nyíltan kiállt a társadalmi igazságosság, a környezetvédelem és az elesettek támogatása mellett – mindezt példamutató alázattal és elhivatottsággal.
Egy szerény család fiából lett világszintű vezető
Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorlók gyermekeként – ahogy a Vatikán hivatalos honlapja is írja. Édesapja, Mario vasúti könyvelőként dolgozott, míg édesanyja, Regina Sivori a családnak szentelte életét, öt gyermeket nevelve.
Bergoglio eredetileg vegyipari technikusnak készült, de hamar felismerte papi hivatását, és 1958-ban belépett a Jézus Társasága noviciátusába. Tanulmányait Chilében és Argentínában végezte, filozófiát és teológiát hallgatott, tanított irodalmat és pszichológiát iskolákban, majd 1969-ben pappá szentelték.
Egyre nagyobb szerep az egyházon belül
1973-ban az argentin jezsuita rend tartományfőnökévé nevezték ki, majd évekig egyházi vezetőként és oktatóként szolgált. 1992-ben II. János Pál pápa Buenos Aires segédpüspökévé, majd 1998-ban a város érsekévé nevezte ki. Bíborossá 2001-ben avatták.
Érsekként megalkotta Buenos Aires újraevangelizálási tervét, amely a testvéri közösségek megerősítését, a laikusok aktív bevonását, a szegények és betegek támogatását, valamint a város teljes lakosságát elérő missziót tűzte ki célul.
A pápává választás és a világ figyelme
Ferenc pápát 2013 márciusában választották meg a római katolikus egyház 266. vezetőjeként, XVI. Benedek lemondását követően. A néhai pápa az Assisi Szent Ferenc iránti tiszteletből vette fel nevét, és alázatos stílusával azonnal szíveket hódított meg világszerte.
A Time magazin még ugyanebben az évben az év emberének választotta, kiemelve nyílt támogatását a szegények és a társadalom peremére szorultak iránt. Emellett rendkívül aktív szereplője lett a politikai diplomácia és a környezetvédelem kérdéseinek is.
Ferenc pápa többek között az evolúció és az ősrobbanás elméletének támogatásával is felhívta magára a figyelmet: „Az ősrobbanás, amelyet ma a világ keletkezésének tekintünk, nem mond ellent az isteni teremtő beavatkozásának, sőt inkább megköveteli azt” – idézte őt a The Independent. Az evolúciót „nem összeegyeztethetetlennek a teremtés fogalmával” nevezte.
Szociális érzékenység és reformok
Ferenc pápa többször felszólalt globális igazságtalanságok ellen: elítélte a mexikói diákok eltűnését, a migrációs válság tragédiáit, az egyházi korrupciót, valamint a szexuális visszaéléseket. Törekvései, például a maffia elleni fellépés vagy az egyházi átláthatóság növelése, nemcsak elismerést, hanem fenyegetéseket is hoztak számára.
A 2015-ös „irgalmasság évében” különleges engedélyt adott a papoknak: „Különösen gondolok minden olyan nőre, aki abortuszhoz folyamodott. Jól ismerem a nyomást, amely ehhez a döntéshez vezette őket. Tudom, hogy ez egzisztenciális és erkölcsi megpróbáltatás… Ami történt, az mélységesen igazságtalan; azonban csak az igazság megértésével nem veszíthetjük el a reményt.”
A pápa újra és újra kiállt a legelesettebbek mellett – akár a nyilvános szoptatás elfogadottságáról, akár az azonos nemű párok jogairól volt szó. A 2020-as „Francisco” című dokumentumfilmben így fogalmazott: „Amire szükségünk van, az a polgári házasságról szóló törvény megalkotása. Így jogilag is lefedettek lennének.”
Reformok az egyház falain belül
A szexuális visszaélések botrányai megrázták a világot. Ferenc pápa 2019-ben eltörölte a „pápai titoktartást” ezekben az ügyekben, lehetővé téve a világi hatóságokkal való együttműködést. Emellett 14-ről 18 évre emelte azt az alsó korhatárt, amely alatt egy személy gyermekpornográfiával kapcsolatos ügyek érintettjének minősül.
Ferenc pápa következetesen szorgalmazza a környezeti fenntarthatóságot, bírálva a világ vezetőit a tétlenségükért: „Nem sikerült valóban értelmes és hatékony globális környezetvédelmi megállapodásokat kötni” – mondta, sürgetve a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonását.
