Bár sokan szeretik a munkájukat, és valóban örömmel mennek be minden reggel dolgozni, épp ez a lelkesedés vezet a túlhajszoltsághoz, legyen ez fizikai vagy szellemi jellegű. Előbb-utóbb minden tevékenység kiszívja az emberből az energiát, vagy éppen lelkileg készíti ki. És ekkor jön a fordulópont, ami akár teljesen megváltoztathatja az életünket.
Lynsey Bleakley egy évtizeden át szakápolóként és védőnőként dolgozott. A munkájának minden egyes percét imádta, de amikor a nap hatodik találkozójáról elhajtva később leparkolt, könnyekben tört ki. A nővér épp egy várandós anyukánál járt, és ez annyira felkavarta, hogy nem tudta, valaha is képes lesz-e folytatni.
Lynsey azelőtt szenvedte el negyedik vetélését. „Minden egyes alkalom, amikor megláttam egy gömbölyödő pocakot, vagy beszéltem egy babáját ölelő anyukával, darabokra tépett” – fogalmazott a 45 éves nő, írja a Mirror.
„A várandós anyukák támogatása volt a hivatásom, de azok után, amin keresztülmentünk, ez megölt engem. A férjemnek, Jamesnek és az anyukámnak, Joyce-nak kellett meggyőznie arról, hogy hagyjam abba. Összetört a szívem” – folytatta Lynsey.
Az asszony nagyon szeretett volna másodszor is anya lenni, azonban a sors valamennyi terhességétől megfosztotta őt. Bár testileg sem volt könnyű, lelkileg még nehezebben viselte a veszteséget, és számos kezelésfajtát vett igénybe, hogy begyógyítsa a sérelmeit.
A nő 35 évesen ismerkedett meg a férjével, és alig egy évvel később egybe is keltek, a népes családról szóló vágyaik azonban sehogyan sem akartak teljesülni.
Első vetélése alig néhány nappal azután történt, hogy megtudta, kisbabát vár. Hathetes terhes volt. „Hatalmas csapás volt, de tudtam, hogy a vetélés nem szokatlan, ezért néhány hónapot kivettem a munkából, mielőtt megtudtam, hogy újra terhes vagyok” – mesélte Lynsey. További három alkalommal ismétlődött meg a rémálom.
„Az, hogy 2017-ben negyedszerre is teherbe estem, majd újra elvesztettem a babát, az tört meg igazán. Négy vetélés kevesebb mint két év alatt megnyomorított a gyásszal, amit nem voltam hajlandó tudomásul venni vagy feldolgozni” – vallotta be a nő.
Lynsey sokáig fontolgatta, hogy abbahagyja az ápolást. „Szinte naponta sírtam. Minden nap egy küzdelem volt. Valaminek változnia kellett” – fogalmazott. Végül meghozta a döntést, mely élete egyik legnehezebb pillanata volt. De végül „a megkönnyebbülés, hogy többé nem kell úgy tennem, mintha nem lenne semmi bajom, olyan volt, mintha kiszabadultam volna egy ketrecből.” A felszabadulás pedig egy új szenvedély felé terelte őt – a sütéshez.
Lynsey kedvét lelte a sütögetésben, és minden szerettét elkényeztette a finomabbnál finomabb édességekkel. Egyre többen kérték meg rá, hogy süssön nekik, ő pedig nem volt hajlandó pénzt kérni a munkájáért, de még így is hasznosnak és megbecsültnek érezte magát. Olyan elfoglaltsága volt, melyben örömét lelte. Aztán egyre gyakrabban kérdezték meg tőle, tudna-e esetleg többet készíteni, és egyáltalán miért nem árulja a süteményeit? Így lett saját cukrászata és állása, ami napról napra egyre sikeresebbé vált.
„A fordulópontot az jelentette, hogy az Instagramon elértem egy nőt, aki a Sketchy Muma névre hallgatott, és akinek hasonló volt a babavesztés története. Partnerséget kötöttünk. 2020 őszén, amikor mindenki otthon ragadt, és nem találkozhatott a szeretteivel, létrehoztuk a ‘virtuális öleléseket’ – az én kekszeimet az ő vázlataival. Elárasztottak minket a megrendelések” – mesélte Lynsey, akitől ma már az egész Egyesült Királyságból – és a nagyvilágból is rendelnek süteményeket.
„Soha nem gondoltam magamról, hogy üzletasszony vagyok, sőt, még csak nem is különösebben jó cukrász, de azt hiszem, a jó dolgok akkor történnek, amikor az ember a legkevésbé számít rájuk. Most már hatos létszámmal dolgozom, és tervezem, hogy tovább bővítem a csapatom” – nyilatkozta a nő.
„Annyi mindenért lehetek hálás – egy csodálatos férj és egy gyönyörű lány -, de még mindig szorongok, és még mindig terápiára járok” – vallotta be Lynsey, de ma már tudja, miként küzdje le a legnehezebb perceket és a legkínzóbb érzéseket.
„Fontos elfogadni és tudomásul venni, hogy rendben van, ha több karriered van. Kérdezd meg a hozzád legközelebb állókat, hogy támogatnának-e abban, hogy kilépj a komfortzónádból. Ha megteszed ezt a lépést, talán a legcsodálatosabb lehetőségekre bukkansz” – tanácsolta az ápoló, aki most cukrászként éli az életét.
