Sara Lazar, a Massachusettsi Általános Kórház és a Harvard neurológus professzora az elsők között volt, akik a meditáció és tudatosítás eddig tudományosan fel nem tárt mechanizmusait tanulmányozták, az agy digitális leképezésével. Amit felfedezett, az teljességgel meglepte – éspedig az, hogy a meditáció gyakorlatilag képes megváltoztatni az agyat.
Az alábbi interjúban erről számol be:
K: Mi sarkallta arra, hogy a meditációt, tudatosítást és ezeknek az agyra gyakorolt hatásait tanulmányozni kezdje?
Lazar: Egyik barátnőmmel a bostoni maratonra edzettünk. A futás során megsérültem, és a gyógytornászom azt javasolta, hogy hagyjam abba a futást és csak nyújtó gyakorlatokat végezzek. Így fizioterápiaként elkezdtem jógázni. Kezdtem rájönni, hogy nagyon hatásos és szemmel láthatóan használ, ezért kíváncsivá tett és meg akartam érteni a hatásmechanizmusát.
A jógaoktatóm olyanokat mondott, hogy a jóga növeli az együttérzést és kinyitja a szíved. Gondoltam magamban, hogy igen, igen, persze, de én csak a tornagyakorlatok miatt vagyok itt. De észrevettem, hogy nyugodtabb lettem.
Jobban megálltam a helyem a stresszes helyzetekben. Sokkal együttérzőbb lettem és a dolgokat mások szemszögéből is képes voltam meglátni. Azt gondoltam, hogy ez csupán placebo hatás. Elkezdtem magyarázat után kutakodni a szakirodalomban, és azt találtam, hogy a meditációt összefüggésbe hozták a stressz, depresszió, nyugtalanság, fájdalom és álmatlanság csökkenésével, valamint az életminőség javulásával is.
Abban az időben a molekuláris biológia témakörében készültem a doktorátusra. Ekkor úgy döntöttem, hogy a bacilusok helyett inkább a meditációt tanulmányoznám, és végül ez a tanulmány lett a posztdoktorátusi dolgozatom.
K: Hogyan zajlott a kutatómunka?
Lazar: Az első tanulmány egy olyan csoportot hasonlított össze egy kontrollcsoporttal, amelynek a résztvevői már több ideje meditáltak. Azt tapasztaltuk, hogy a régóta meditálók agykérgének inszuláris és szenzoriális régióiban nagyobb kiterjedésű szürkeállomány volt. Amikor öntudatosabb vagy, sokkal jobban figyelsz a légzésedre, a hangokra és a jelen pillanat megélésére, a kognitív funkció pedig nem annyira aktív. Az érzékek ilyenkor kiélezettebbek.
A frontális lebeny szintjén is nagyobb mennyiségű szürkeállományt találtunk – ez a régió felel a funkcionális memóriáért és a döntéshozatalért.
Sok tanulmány bizonyította már, hogy a kor előrehaladtával az agykéreg mérete csökken – nehezebben veszel észre dolgokat és a memória is gyengébb. De ebben a lebenyben az 50 éves meditáló résztvevőknél ugyanannyi szürkeállomány volt, mint a 25 évesekében.
Ekkor merült fel az a kérdés, hogy akik a többieknél több szürkeállománnyal rendelkeztek, már a meditáció elkezdése előtt is ennyivel rendelkeztek-e vagy sem. Így elkezdtünk egy második vizsgálatot.
Két csoportba osztottuk a résztvevőket: azokra, akik már nem meditáltak, és azokra, akik egy nyolc hetes stressz csökkentő meditációs tréningen vettek részt.
K: Mi lett az eredmény?
Lazar: A két csoportnál az agy öt zónájában véltünk felfedezni méretbeli különbségeket a nyolc hét után. A meditáló csoportnál a következő négy területen tapasztaltunk növekedést:
- Legszembetűnőbb különbség a limbikus rendszer felépítésében részt vevő hátulsó övtekervény (gyrus cinguli posterior) szintjén volt, azon a részen, ami az elme álomállapotáért és az identitástudatért felel;
- A bal hippokampusznál, amely a tanulási folyamatokban játszik szerepet, a kognitív képesség és érzelmi irányítás központja;
- A halánték- és falcsonti lebenyek találkozásánál, amely a véleményformálásért, együttérzésért és empátiáért felel;
- Az agytörzsi híd szintjén, amely számos szabályzó, ingerületátvivő anyag termelődésének a helye.
Egy helyen pedig látható térfogatcsökkenést tapasztaltunk a meditáló csoport körében, ez pedig az amigdala, amely az agy „üss vagy fuss” reakcióját váltja ki, felelős a szorongási-, félelmi- és általános stressz reakciókért. Ez a csökkenés pedig magától értetődően maga után vonta a stressz csökkenését is.
K: Mennyi ideig kell valakinek meditálnia, hogy változások álljanak be az agy szintjén?
Lazar: A mi adataink szerint az agy ezen változásai mindössze nyolc hét után tapasztalhatóak. A stressz csökkentő meditációs programunkban résztvevők heti egy ülésen vettek részt. Itt kaptak egy hangfelvételt és azt az utasítást, hogy gyakorolják napi negyven percig. Ez volt minden.
K: Tehát napi 40 perc?
Lazar: Nos, őszintén szólva ez a dolog lényegesen változó volt a tanulmány során. Egyesek minden nap 40 percig gyakorolták, mások kevesebbet. Voltak, akik hetente csak párszor meditáltak.
A mi tanulmányunkban a napi 27 perc volt az átlag, vagyis durván egy fél óra. Nincs kellő mennyiségű információ arra vonatkozóan, hogy pontosan hány perc gyakorlásra van szüksége valakinek a hatás eléréséért.
Egyes jógaoktatók és jógázók – tudományos bizonyítékok híján ugyan – azt állítják, hogy már napi 10 perc is elegendő a jó hatás eléréséért. Ezt persze még tesztelnünk kell.
Egy olyan tanulmány elvégzésére készülünk, amelytől azt reméljük, hogy funkcionális magyarázatot fog majd adni ezekre a változásokra. Más kutatók eredményei azt mutatják, hogy a meditáció hozzájárulhat a figyelemképesség növeléséhez és az érzelmeket irányító képességekhez. De legtöbbjük olyan tanulmány volt, amely nem vonta be az idegi képalkotó eljárásokat. Úgyhogy most a viselkedési felméréseket kombinálni fogjuk a neuroimagisztika módszereivel.
K: A tudományos bizonyítékokat figyelembe véve, mire ösztönözné az olvasókat?
Lazar: A meditációs gyakorlatok ugyanolyanok, mint más gyakorlatok. Ez az elme tornája. Ugyanúgy, ahogy a fizikai gyakorlatok erősítik egészségünket, segítenek jobban kezelni a stresszt és előre kitolják az élettartamot, úgy a meditáció is hasonló hatásokkal bír.
De ugyanúgy, mint a fizikai gyakorlatok, ez sem képes mindent meggyógyítani. Csupán jótékonyan kiegészíti az adott terápiát, önmagában nem alkalmazható betegségek gyógyítására. Számos betegség kapcsán vizsgálták már hatását, az eredmények pedig számottevően változók: egyes tüneteket befolyásolhatnak, másokra pedig semmilyen hatásuk nincsen. Még a kutatások kezdetén vagyunk és most kezdjük csak felismerni, hogy mire használható és mire nem.
K: Ezeket a korlátokat fontolóra véve, mi lenne az ön javaslata?
Lazar: Sokaknak segíthet. A legfontosabb, hogy keressünk egy jó oktatót, mert ugyan könnyűnek tűnik, de nagyon összetett is egyben. És jó, ha megértjük, mi zajlik az elménkben. A jó oktató pedig ehhez nyújt segítséget.
K: Ön is meditál? És ugyanígy, oktató segítségével?
Lazar: Igen és igen.
K: Hogyan befolyásolta az ön életét?
Lazar: 20 éve meditálok, úgyhogy elmondhatom, hogy jelentős hatást gyakorolt az életemre. Nagyon jól összekapcsol a realitással. Csökkenti a stresszt. Segít tisztábban gondolkodni. Nagyon jó a személyes kapcsolatokra nézve. Sokkal empatikusabb és együttérzőbb vagyok az emberekkel szemben.
K: Hogyan végzi a meditációs gyakorlatokat?
Lazar: Attól függ. Van olyan nap, hogy 40 percet gyakorlok. Máskor csak 5-öt. Megint máskor pedig semennyit. Pont, mint ahogy a fizikai edzésekkel lenni szokott. A leg ideálisabb heti három alkalommal végezni. De ha minden nap gyakorolsz egy keveset, az is kiváló. Biztosan több hatása lenne, ha többet meditálnék. Nem tudom, hogy az én agyam milyen mértékben változott. De az biztos, hogy egyelőre nagyon jól érzem magam tőle.
