“Így visszanézve, azt mondhatom, hogy a feleségemmel sosem találtunk, és ahogy múltak az évek, úgy nőtt a szakadék köztünk. Pedig elismert szakemberek voltunk, és jól is kerestünk, azonban ez nemhogy megkönnyítette volna az életünket, épp ellenkezőleg, nehezebbé tette. A végén már szinte állandóan veszekedtünk, így odáig fajultak a dolgok, hogy már elképzelhetetlenné vált a közös élet.
Egy nap, mikor nagyon összevesztünk, Istenhez fordultam, elmondtam neki, hogy ez a házasság mekkora ballépés volt. A válás gondolata borzalmasnak tűnt, de a házaséletet sem akartam tovább folytatni. Össze voltam zavarodva, nem értettem, hogy miért ilyen nehéz. A lelkem mélyén tudtam, hogy a feleségem egy jó ember, és azt is, hogy én is jó ember vagyok. Akkor miért nem működik? Miért nem változik meg?
És egyik nap, amikor az összes könnyemet kisírtam, megvilágosodtam: csak én tudok megváltozni.
Másnap hazamentem, a feleségem hidegen fogadott. Nem is nézett rám. Este lefeküdtünk, és akkor már tudtam, hogy mit kell kérdeznem reggel.
– Hogy tehetném szebbé a napod?
– Mi van? – kérdezte dühösen.
– Igen, jól hallottad a kérdést.
– Sehogy. De miért kérdezel ilyesmit?
– Mert komolyan gondolom, hogy mivel tudnám szebbé tenni a napodat.
– Szeretnél csinálni valamit? Jól van, takarítsd ki a konyhát.
Így felkeltem, és megcsináltam, szó nélkül.
Másnap reggel is megkérdeztem tőle, hogy mivel tehetném szebbé a napját.
– Csinálj rendet a garázsban – közölte.
Mély lélegzetet vettem, és lementem a garázsba és rendet raktam. Sokat dolgoztam, és igyekeztem higgadt maradni.
Másnap reggel ismét feltettem a kérdést.
– Kérlek fejezd be. Nem tudod szebbé tenni a napomat.
De én nem adtam fel.
– Miért csinálod ezt?
– Mert még mindig érdekelsz, és nem akarom romba dönteni a házasságunkat.
Másnap reggel ismét megkérdeztem tőle, hogy mivel tudom szebbé tenni a napját. A kérdést hallva, a feleségem elkezdett sírni.
– Kérlek hagyd abba. Nem bírom. Nem veled van a baj, hanem velem. Szörnyen nehéz nő vagyok, nem is értem, hogy miért nem hagytál még el.
Ekkor mélyen a szemébe néztem, és azt mondtam:
– Mert szeretlek.
– Én is szeretlek – s a mellkasomra hajtotta a fejét.
Egy hónap elteltével javult a kapcsolatunk, már sokkal ritkábban kaptunk össze.
Majd egyik reggel megkérdezte:
– Mit tegyek, hogy jobb feleség legyek?
És ekkor megtörtént a csoda. A falak, amelyeket kettőnk közé építettünk, elkezdtek omladozni. És azóta az életünk teljesen megváltozott. Már egyikünk sem akarja szándékosan megbántani a másikat. És ismét teljes szívünkből szeretjük egymást.
Nem azt mondom, hogy a mi példánkon keresztül minden házasság megmenthető, de érdemes megpróbálni. Egyszerű a dolog, tegyük fel a következő kérdést: Mivel tudnám szebbé tenni a napodat?”
