Amikor a különböző bőrszínű pár több mint 60 éve randevúzni kezdett, rengeteg kihívással kellett szembenézniük, és általában féltek egy párként mutatkozni a nyilvánosság előtt, de nem hagyták, hogy az előítéletek az útjukba álljanak, és 60 évig éltek együtt boldog házasságban.
Leon Watson és Rosina Rodriquez az első különböző bőrszínű párok közé tartoznak az Egyesült Államokban. 1949-ben kezdtek el randevúzni, amikor az ilyesmi még szinte elképzelhetetlennek tűnt. Amikor az emberek együtt látták őket, nem értették, mit keres egy fehér lány egy színes bőrű férfival, és gyakran megbámulták őket.
Watson a gyermekkorát Mississippiben töltötte, és évekkel később csatlakozott az Egyesült Államok tengerészgyalogságához. Amellett, hogy cserkészparancsnok volt, több társadalmi mozgalom mellett is kiállt.
Amikor először randevúzni kezdtek, tisztában voltak vele, hogy az emberek furcsán néznek majd rájuk, és azt is tudták, hogy nem egy kínos helyzetben lesz majd részük. Az első randevújukon moziba mentek, de mivel nem akartak feszültséget, és meg akarták kímélni magukat egy kínos helyzettől, Rodriquez előbb ment be a terembe, Watson pedig csak néhány perccel később követte, így senki nem tudta, hogy együtt vannak.
A későbbiekben is igyekeztek kerülni a kényelmetlen helyzeteket, és általában olyan barátok társaságában mozdultak ki, akik megpróbálták felhívni a figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségekre.
Nem sokkal később Watson megkérte Rodriquez kezét, és a nő igent is mondott. Amikor Új-Mexikóban élő édesapja értesült az eljegyzésről, meglátogatta a lányát, és megpróbálta lebeszélni őt a házasságról. A nő azonban nem mondott le a szerelemről, és bízott benne, hogy Watson egész életében boldoggá teszi majd.
A pár 1950-ben kelt egybe a kaliforniai Oaklandben, nem sokkal azután, hogy az államban legalizálták a különböző fajok közötti házasságot. Ezzel azonban még korántsem értek véget a megpróbáltatásaik. Miután egybekeltek, és beköltöztek új otthonukba, észrevették, hogy több fehér család is elköltözött a környékről.
Az ilyen esetek rádöbbentették Rodriquezt, hogy titkolnia kell a házasságát, ezért sokáig nem árulta el munkaadóinak vagy munkatársainak, hogy egy fekete férfihoz ment feleségül. „Nem akartam, hogy visszautasítsanak” – magyarázta.
A nő 45 éves korában vállalta először nyíltan a házasságát a munkahelyén. Egy tetőfedő cégnél dolgozott, és amikor a saját otthonuk tetőzete is javításra szorult, a munkaadójához fordult segítségért.
Ez azt jelentette, hogy a főnökének el kellett mennie az otthonukba, hogy felmérje a tető állapotát, és Rodriquez nem titkolhatta tovább az igazságot. Bár tartott attól, hogy ez akár a munkája elvesztésével is járhat, meglepetésére nem történt semmi, és egyik kollégája sem tett megjegyzéseket.
A házaspárnak három gyereke született, két fiú és egy lány – José, Jorge és Lucia – akiket megpróbáltak úgy nevelni, hogy soha ne kelljen megtapasztalniuk a faji diszkriminációt, ezért nem is nagyon beszéltek velük erről a kérdésről.
Szerencsére a gyerekeknek viszonylag kevés diszkriminációval kellett szembenézniük. Amíg még iskolába jártak, előfordult, hogy néhány osztálytársuk megkérdezte tőlük, hogy lehetnek egy fehér nőnek színes bőrű gyerekei, de a testvérek csak annyit válaszoltak erre: „Mi a problémád ezzel?”
José azt mondta, egy alkalommal meg kellett tapasztalnia a rendőri diszkriminációt is, mert egy rendőr megállította, és azzal gyanúsította, hogy lopott autóban ül. Évekkel később megváltoztatta a rendszámát, a „1BLACKMEX” felirattal jelezve, hogy büszke a származására. Az édesanyja kezdetben aggódott amiatt, hogy ezzel csak még több diszkriminációt vonz be, de szerencsére nem ez történt.
Watson és Rodriquez 2020. április 13-ig éltek boldog házasságban, amikor a férfi családja körében békésen elhunyt. Három gyerekük, kilenc unokájuk és dédunokájuk született.
