Egy vak kisfiút látott meg az utcán, aki előtt egy kalap hevert! Amit ezután tette, arra nem lehet szavakat találni.
„Segítsenek, kérem! Vak vagyok!” – ez a felirat állt a kalap előtt, ami mögött egy vak kisfiú ült egy épület legalsó lépcsőfokán.
Ekkor haladt el előtte egy férfi, és pont vele szembe állt meg. Belenézett a kalapba, amiben pár pénzérme árválkodott. Belenyúlt a zsebébe, és amennyi aprója volt, beletette a kalapba. Ezután elvette a papír fecnit, amin a felirat volt, megfordította, és a tiszta lapfelületre pár sort írt, majd visszatette a kalap elé, hogy mindenki szemügyre vehesse a szavakat.
Rövid időn belül a kalapba gyűlni kezdett a pénz. Sok járókelő megállt a fiú előtt, és miután elolvasták a feliratot, szinte mindenki a pénztárcájához nyúlt, és kivett belőle valamennyi összeget, majd a kalapba dobta.
Pár óra elteltével a feliratot átíró férfi visszament a helyszínre. A fiú még mindig ugyanott ült. Valahogy megérezte a férfi jelenlétét, majd azt kérdezte: „Maga volt az, aki ma reggel átírta a szöveget? Mit írt rá a papírra?”
„Csak az igazságot. Azt írtam, amit te is írtál, csak kicsit más szavakkal fogalmaztam meg” – mondta.
Az új feliraton ez állt: „Ma gyönyörűen süt a nap, de sajnos én ezt nem láthatom”.
Mindkét üzenet azt mondja ki, hogy a fiú vak. De csak a második üzenet jut el a járókelőkig, akik csak így döbbenek rá arra, hogy valójában milyen szerencsések, hogy láthatják a napsugarakat.
A történet tanulsága: legyünk hálásak, azért amink van: az egészségünkért, a szeretteinkért, a tehetségünkért, a kreativitásunkért, a jóságunkért. Legyünk optimisták, szeressük az embereket. Nem csak rossz dolgok történnek körülöttünk, hanem jók is, csak észre kell venni, és örülni.
