A csodálatos golden retriever, Cooper élete kalandokban gazdag, már-már filmbe illő. Kiskorában egy új befogadó családhoz került, azonban annyira hiányzott neki a régi otthona, hogy megszökött, és 27 napot gyalogolt, míg hazaért.
Dungannon városközpontjából Cookstownon keresztül Magherafeltbe ment, míg végül megérkezett arra a helyre, ahol kiskutyaként élt, Tobermore-ba, Észak-Írországba.
Cooper inkább éjszaka gyalogolt, elkerülte a forgalmat és a lakott településeket, a juhnyájakat, inkább az erdők-mezők biztonságosabb területein keresztül ment.
Biztosan nem lehet tudni, hogy Coopernek a régi otthona, vagy a kutyatestvére, akitől annak idején elválasztották, hiányzott-e jobban. Hogy honnan tudta az útvonalat, az örök rejtély marad, se térképe, se közlekedési eszköze nem volt, csak a megérzéseire hagyatkozhatott.
“Alig tudom elhinni, hogy visszament az otthonába. Nincs sok ideje nálam, azt gondoltam, hogy jól meglesznek az én golden retrieveremmel, Mollyval” – mondta a kutya új gazdája, Nigel.
„Szívem szerint mindkettőjüket, Coopert és a testvérét, George-ot is befogadtam volna, de három kutya már túl nagy felelősség lett volna. Végül szó szerint egy érme feldobása döntötte el, hogy melyiket vigyem haza. Mollyval nagyon jól kijöttek, azonban az első közös sétára készültünk és Cooper megszökött, amikor a kocsiból akartunk kiszállni” – mondta a férfi.
Coopert szinte egy hónapon keresztül keresték, míg végül rátaláltak, és visszakerült a biztonságos, szerető otthonába.
“Most biztonságban van, kis adagokat eszik, hogy visszanyerje az erejét, és lassan vissza hízzon. Sokat fogyott, és nagy szüksége van egy meleg fürdőre, de ez még várhat, amíg megerősödik. Egy rejtély marad számomra, hogy hogyan tudott ennyi élelem és víz nélküli nap után életben maradni, arról nem is beszélve, hogy nagyon sokat gyalogolt. Kitartásának és az orrának köszönhető, hogy mindig a biztonságos utat tudta választani. Mindenkinek hálás vagyok, aki segített megtalálni” – mondta a boldog gazdi.
