A 2020-as Edelman Trust Barometer szerint sokan már nem gondolják úgy, hogy a kemény munka teljesebbé teszi az életüket.
Valószínűleg mindenkinek adtak olyan tanácsot még gyerekkorában, hogy bármilyen szakmát is választ majd, a lényeg, hogy keményen dolgozzon, ha biztosítani akarja a sikert. Úgy tűnik azonban, ez a tanács egyre kevésbé bizonyul értékesnek.
Ha keményen dolgozunk valamiért, de nem becsülik meg a munkánkat, sőt, magától értetődőnek veszik azt, természetes, hogy végül belefáradunk, ráadásul a túlfeszített munka az élettartamunkat is megrövidítheti. Ebben az értelemben a kemény munka valóban nem feltétlenül kifizetődő.
Ugyanakkor az egyenlőtlenség is fontos szempont a munkaerőpiacon, ami miatt az emberek egyre inkább megkérdőjelezik magát a kapitalizmust és az általunk felépített társadalmi rendet is.
A 2020-as Edelman Trust Barometer felmérés adatai szerint sokan már nem gondolják, hogy a kemény munka teljesebbé tenné az életüket. Az erőteljes gazdasági növekedés ellenére a válaszadók többsége nem hisz benne, hogy a következő 5 évben jobb lenne az anyagi helyzete. Ez a megállapítás ellentmond annak a közhiedelemnek, hogy a gazdasági növekedést minden esetben bizalom övezi. A jelek szerint ez a feltételezés már nem állja meg a helyét.
„A bizalom paradoxonjában élünk” – mondta Richard Edelman, az Edelman, egy amerikai PR és marketing tanácsadó cég vezérigazgatója.
A megkérdezett lakosság körülbelül 56%-a értett egyet azzal, hogy a kapitalizmus jelenlegi formájában több kárt okoz, mint amennyi haszna van. A munkavállalók világszerte aggódnak amiatt, hogy elveszítik az állásukat a globális recesszió, az alkalmi munkákra alapozó gazdaság, az olcsóbb külföldi munkaerő és a képzés hiánya miatt. Így sokan elveszítik a hazájukba vetett bizalmukat is.
Az emberek nagyjából kétharmada ugyanakkor úgy gondolja, hogy a technológia aggasztó ütemben fejlődik. A technológia iránti bizalom többek között Ausztráliában esett vissza a legnagyobb mértékben. Ugyanakkor egyre nagyobb „a bizalmi szakadék” az elit és a nagyközönség között is, ami jól tükrözi a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Richard Edelman szerint jelenleg „a tömeges kétségbeesés” szemtanúi lehetünk.
A 2008-as recessziót követően az amerikai Economic Policy Institute közzétett egy jelentést, amely a legjobban keresők jövedelmének növekedésére irányult. Az Intézet jelentése szerint az Egyesült Államok 43 államában és Washington D.C.-ben 2009 és 2015 között a felső 1 százalék jövedelme gyorsabban nőtt, mint a fennmaradó 99 százaléké.
Az Investopedia, egy New York-i székhelyű pénzügyi weboldal szerint ez a minta számos tényezőhöz köthető, a fizetések stagnálásától a gazdagokra érvényes adókedvezményeken át, a részvénypiaci emelkedésekig, ami növelte a vállalatvezetők vagyonát.
„A tájékozott közvélemény – a gazdagabb, képzettebb és gyakoribb hírfogyasztó – továbbra is sokkal jobban bízik a különböző intézményekben, mint a nagytömegek” – magyarázta Edelman.
A recessziót követően sok vállalkozás jelentős összegeket fektet be olyan emberek felvételébe, akik egészségügyi és mérnöki szaktudással rendelkeznek. Ez súlyosan visszaszorította a rendszeres bérmunkát.
„Jelenleg nyolc olyan munkaerőpiac van, ahol minden idők legnagyobb szakadéka mutatkozik – ez riasztó bizalmi egyenlőtlenséget eredményez” – derül ki a felmérésből. Ez azt jelenti, hogy a nagy többség nem fog anyagi hasznot húzni abból, ha minden idejét és erőfeszítését a munkájának szenteli, és a túlórákért cserébe nem számíthat fizetésemelésre. Ezért több értelme lehet okosan, megfontoltan, mint keményen és sokat dolgozni.
