A szerelem az emberiség történetének egyik legmisztikusabb jelensége, amelyre az idők folyamán számos tudós, kutató igyekezett magyarázatot találni. Sokan sokféle okot azonosítottak, de talán egyik sem volt annyira meghökkentő, mint Melvin Konner antropológus válasza, aki szerint a szerelem célja nem az, hogy belemenjenek egy párkapcsolatba az emberek, hanem épp ellenkezőleg, egy kapcsolat lezárása. A kutató szerint a szerelem irracionálissá teszi az embereket és felteszi a kérdést: mi az irracionálisabb annál, hogy feladunk egy létező kapcsolat biztonságát?
Amikor szerelemesek vagyunk az agyunkban oxitocin és vazopresszin hormonok termelődnek, amelyek boldogságérzetet keltenek. A monogámia nagyon ritka az állatvilágban, a fajoknak csupán 3-5 százaléka esetében fordul elő, hogy az egyedek egy-egy példányai élethosszig kitartanak egymás mellett.
A preindusztriális társadalmak kultúráiban az emberek 80 százaléka nem monogám kapcsolatban élt. Napjaink társadalmainak embere sem teljesen monogám, hanem „sorozat-monogám” – ezt a statisztikai vizsgálatok igazolják, hisz az Egyesült Államokban a házasságok 40-50 százaléka végződik válással.
Erre alapozva Melvin Konner azt állítja, hogy a szerelem egyik célja nem más mint az, hogy az embereket kellőképpen „megbolondítsa” ahhoz, hogy elhagyják éppen aktuális partnerüket. Történelmi és genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy létezik egy erő, amelyik ugyanolyan erővel válást, vagy fordított esetben, párkapcsolatot teremthet, és ez az erő egy és ugyanaz lehet, a szerelem – állítja a kutató.
