Kanári-szigetek, tengerpart, jógázás a vízen, Pilates és még sorolhatnám a különböző szavakat, amelyekkel Csizmadia Mónika jelenlegi életét lehetne leírni. Mindez természetesen csak külső megfigyelőként állapítható meg, az ő FindYourBalance nevet viselő közösségi média oldalait böngészve, ahova rendszeresen posztol a kalandos életéről, imádott cicáiról, és az általa kínált szolgáltatásokról, amelyekkel az aktív életmódra vágyó embereknek segít kimozdulni a komfort zónájukból. Ahhoz viszont, hogy megtudjam ki is rejlik a sportos lány imázs mögött és hogyan jutott el oda, ahol ma tart egy kellemes beszélgetést folytattam vele a marosvásárhelyi rövid tartózkodása alatt.
Miközben épp egy nyugodtabb helyet kerestünk a Maros partján az interjú megejtésére megosztotta velem, hogy egy már régóta betervezett medvelesre jött el Erdélybe. A már lassan nyugovóra készülő, szeptemberi nap sugarai a víz felszínéről lágyan verődtek vissza amikor sikerült leülnünk a folyó partján. Mónika törökülésben, egy kővel a kezében a földre rajzolgatva próbálta levezetni izgatottságát miközben arra várt, hogy megtudja, vajon milyen kérdésekkel készültem. Mielőtt elkezdtem volna a múltjáról faggatni egy jelenbe helyezett kérdéssel indítottam a beszélgetést.
Ha egy pár mondatban össze kellene foglald, akkor mit válaszolnál arra, hogy ki ma Csizmadia Mónika?
Ma egy elégedett, egyszerű ember vagyok. Nagyon szeretem a természetet, az állatokat, a nyitott embereket, valamint felfedezni, megismerni a világot. Úgy gondolom az utamon járok. Haladok, igaz, kisebb-nagyobb kanyarokkal, hiszen ide sem egyenes út vezetett, de azt csinálom amit szeretek.
A céljaid elérése közben milyen akadályokba ütközöl? Hogyan sikerül ezeket kiküszöbölni?
Második éve vagyok vállalkozó és élvezem azt a szabadságot, amelyet ez biztosít nekem, viszont bevallom, az önmenedzselés terén fejlődésre van szükségem. Az a célom, hogy még többet tudjak ebben munkálkodni, egyre több embernek tudjak a saját tapasztalataim alapján segíteni. Fontosak számomra az emberi kapcsolatok, hiszen úgy gondolom sokszor az, hogy milyen gazdag az életed nem a vagyontól függ, hanem a jó kapcsolatoktól.
Jelenleg Gran Canarián élsz. Hogy jutottál el oda? Mindig is elvágytál egy másik országba?
Észak-Magyarországról, egy kis faluból származom és nem vágytam arra, hogy messze menjek onnan. Körbeölelt a természet sokszínűsége, így elvoltam a világomban.
Mindig kreatív voltam, ezért általános iskola után fodrásznak tanultam, tanulmányi versenyekre jártam, később leérettségiztem. Közben meglett a jogosítványom, fodrászüzletet nyitottam, majd rövid időn belül vegyszer allergiám lett. Sok huzavona után közölte velem az orvosom, hogy: “Hát kislány változtasson szakmát és költözzön tengerparti országba”. Mivel erre nincs gyógyír, ott álltam 20 évesen azzal a ténnyel szembesítve, hogy amibe annyi munkát fektettem az elmúlt években, azt most egyszerűen el kell engednem. Nem volt könnyű, de mennem kellett előre.
Asszisztensként helyezkedtem el egy gépjármű felépítményeket gyártó cégnél, miközben kreatív oldalam egy lakberendezői képzést és több ezoterikus iskolát is elvégzett. Feng-Shui, radiesztézia, betegségek lelki okai, mindenféle tanfolyamon, előadáson részt vettem, mert tudtam, hogy nem véletlenül lettem eltérítve az utamról.
Később Budapesten dolgoztam már egy lakberendezési szakáruház tanácsadójaként, majd egy belsőépítész cégnél, ahol elvarázsolt a főnökasszony kreativitása és rajztudása. Wellness szállodák fürdőinek belső tereit terveztük, ami, hol az Angkor Wat templomait, hol a török fürdőket, hol a rómaiak csodás motívumait jelenítettek meg. Mindig is az motivált, hogy fejleszteni tudjam a kreativitásomat.
Újabb éles kanyart 2009-ben vett az életem egy keresztszalag szakadással. Sokat köszönhetek kitűnő orvosomnak, de talán még többet gyógytornászomnak s annak a kézilabdacsapatnak akik kitartásukkal és erejükkel motiváltak a gyógytornán, mikor alig bírtam járni. Rajtuk láttam milyen fantasztikus módon tud regenerálódni és felépülni a szervezet, rövid időn belül. Nem kell más, csak motiváció! Egy évvel a sérülés után megszereztem az első fitneszoktatói papíromat, ami a zumba fitnesz volt. Felszabadító, örömöt-generáló táncos aerob mozgás. Térdbajosoknak nem a legajánlottabb de a lelkemnek nagyon jót tett! Általa megnyílt a világ, lett egy közös pont, amivel kapcsolódni tudtam hasonló emberekhez akár külföldön is már.
Az óra végét záró meditációban állandóan tengerpartot és pálmafát láttam, miközben ott ültem a fűben és örömöt és elégedettséget éreztem. Vizualizáltam a későbbi terveket, itt még nem tudatosan.
Idővel lehetőségem nyílt egy ismerősömnél Tenerifén bébiszitterkedni, ez a kanári szigetek legnagyobbika. Ezután már nem tudtam a négy fal közé visszaülni irodai munkára és folyamatosan kerestem a külföldi lehetőségeket. Cipruson sikerült elhelyezkednem, ami egy mediterrán sziget – pálmafákkal, tengerrel… A szezon májustól októberig tart, ekkor dolgoztam, téli időszakban pedig elvégeztem a Testnevelési egyetem fitness instructori képzését Budapesten. Ezzel a végzettséggel a kezemben már lehetőségem nyílt arra, hogy óceánjáró hajón tudjak dolgozni személyi edzőként, ahova le is szerződtem, mindent előkészítettem, azonban ismét egy baleset jött, ami eltérített a tervemtől. Véletlen vajon? Már nem hiszem… Korábbi segítségem révén most én kaptam vissza a segítséget, így jutottam ki Spanyolországba, Mallorca szigetére. Innen egy jobb munkaajánlattal kerültem a Kanári-szigetekre, ahol végül Gran Canarián telepedtem le. 37 évesen napi 6 fitnesz órát tartottam heti 5 napon át, ahol nagyon kevesen hitték el, hogy nekem két térdműtétem is volt.
A Covid idején sikerült egy picit lassítani. A pandémia lejártával egy újabb egészségügyi probléma miatt haza kellett járnom Magyarországra, ami egy jel volt, hogy álljak a saját lábamra és legyek vállalkozó.
Ma főként rekreációs órákat tartok némi izgalommal fűszerezve. Pilatest, Hatha jógát, SUP jógát és Aerial jógát. Földön, vízen, levegőben.
Mindezekben közös pont az egyensúly. A vállalkozásod pedig a FindYourBalance nevet viseli. Ez egy hosszas agyalás eredménye volt, több opciót is fontolgatva, vagy egy spontánnak tűnő gondolat szüleménye?
Ez az ötlet már ezer éve a fejemben volt. Tudtam, hogy ha valaha egy vállalkozásba kezdek, akkor ezt a nevet fogja viselni.
Milyen volt elsőre kimenni a Kanári-szigetekre, milyen nehézségeid voltak ott? Nagy a kulturális különbség az ottani és a magyarországi élet között?
Szerencsém volt, mert először Tenerifére jöttem, ismerőshöz – ismerőssel. Így biztonságban megismerhettem az ittlétet. Volt munkám, volt hol laknom, szinte nyaralás volt itt az élet. Mikor már munkát kerestem, nehezebb volt. Nem is sikerült. Angolul beszéltem, spanyolul nem. Cipruson elegendő volt az angol nyelv, és 4 év munkatapasztalattal később Mallorcára érkezve már tudták milyen nyelveket beszélek, mi a szakmám, milyen munkatapasztalattal rendelkezem. Így nem volt nehéz beilleszkedni – mert mindig volt egy „védőburkom” a hotel, szállással és ellátással. Ez utóbbi aztán a hátrányommá is vált, mert még a mai napig sem beszélek tökéletesen spanyolul. A Kanári-szigeteken a vendégek zöme télen északi országokból jön, svéd, norvég, finn, főként ők jöttek a fitnesz órákra. Így maradt az angol kommunikáció.
Kulturális különbség röviden, tömören – más.
Fitnesz programok, kreatív foglalkozások és a természetjárás teszik ki az időm nagyrészét. Ha nem ez, akkor menhelyre járok. Színházban, koncerten, bármilyen kulturális eseményen nem is tudom mikor voltam utoljára, így nem tudnék egy ennek a témának megfelelő konkrét választ adni, csak annyit, hogy nyilván más itt, mint otthon.
Volt egy olyan, legfontosabb elvárásod, amiben csalódnod kellett a külföldi életet illetően?
Elvárásom nem volt soha. A jelenben voltam mindvégig és ami jött azt fogadtam. Jót is rosszat egyaránt. Mentem az utamon, majd amikor pofon vágtak, vettem az adást s megoldottam a problémát. Mentem előre és folytonosan léptem túl a komfortzónámon, ésszel, tudatosan. Nagyon fontos az, hogy légy nyitott, de ne légy naiv. Ugyancsak egy másik fontos dolog, amelyet nagyon nehezen tanultam meg az volt, hogy tudjak nemet mondani. Az életben ez elengedhetetlen. Nem szabad tartani ettől. Kell tudd, hogy mikor mondd azt, hogy NEM. Másként addig húzzák le rólad a bőrt amíg csak van mit.
Mit javasolnál azoknak a fiataloknak, akik nyitottak ezeknek a sportágaknak a gyakorlására, viszont nincs erre pénzügyi vagy akár morális hátterük és támogatásuk?
Első sorban ne foglalkozzanak azzal, hogy ki mint mond. Próbáljanak ki minél több óra típust és amelyikben motiváltnak, felszabadultnak érzik magukat és amelyik hozza a mozgás örömét, azzal éri meg foglalkozniuk. Egészséges életmóddal, heti minimum három aktív testmozgással, rendszeres vízfogyasztással, stabil légzéstechnikával hamar megjön a motiváció. Mindig keresni kell azt, amiben érzed, hogy árad a jó energia – a Flow érzést sok sportpszichológiai könyv taglalja. Kedvenceim Csíkszentmihályi Mihály művei, ajánlom mindenkinek!
Láttam a kiscicáidat az instagram oldaladon. Hogyan kerültek ők hozzád?
Egy Art Hostel vezetőjének a Facebook oldalán láttam, hogy kiscicákat ajándékozna el. Lucas volt az első. Érdekes cica mert mamája és testvérei sziámi cicák, Lucas pedig fekete fehér, Tuxedo. Jól tanítható, mint egy kutyus, pacsit ad labdát hoz, hallgat a vezényszavakra ez viszont a sziámi cicákra jellemző. Egy évvel később került hozzánk Lili. Ő egy teknőctarka és tigriscsíkos keverék. A barátom találta az interneten, egy állami menhelyről mentett cica. Lili egy igazi sumák vadászlány. Nagyon gyors és remekül rejtőzködik. Órák hosszát lehet keresgélni, de megbízható, sosem szökik el. Harmadik macsekom nemrég, június 20-án került hozzánk. Őt egy parkolóban találtam a kocsik alatt bujkálva. Harry lett a hivatalos neve, de vagy száz neve van, mert nem lehet nem becézni annyira aranyos.
Ilyenkor van valaki közeli személy, akire bízd őket vagy általában utaznak veled ők is?
Barátom otthon maradt most, őt nyúzzák a cicák. Mikor együtt utaztunk, szülei mentek bébiszitterkedni. Nem tenném ki az utazás kihívásainak őket, csak ha költöznék hosszabb időre. Nekik jobb a megszokott környezetben maradni. Próbálom az állatokat az ő szemszögükből nézni nem a saját akaratomat rájuk erőltetni. Szerintem ez a szeretet jele.
Tervezed még bővíteni a családot újabb cicával/cicákkal?
Nem tervezem, de ha találok valahol biztos segítek rajta. Ezt a harmadikat se terveztük, de Harrison egy nagy szerelem lett.
Állami menhelyen segítettem szocializálni a behozott cicákat, utóbbi 2-3 hónapban pedig egy németországi szervezetnek segítek Gran Canaria déli részén a kolóniákból vagy a hotelből megfogni és kezelésre vagy ivartalanításra vinni a cicákat.
Ennyi költözés után milyen tippekkel tudnád ellátni azokat a személyeket, akár gyerekes családokat, akik ki szeretnének költözni?
Ezt nehéz lenne egyben megválaszolni, mert másként indul meg az ember a nagyvilágba gyerekekkel és másként gyerekek nélkül. De ami mindenkire érvényes lenne az, hogy mindenképp tölts el az adott helyen minimum két hetet. Így lehetőséged lesz felfedezni az ottani életet. Kérd egy ott élő segítségét esetleg. Ez segít, hogy ebből a szemszögből tudja bemutatni a helyet számodra. Másként elvonják a figyelmedet a turistáknak készített utak. Ezek pedig nem a kiköltözést fontolgató ember számára lettek megtervezve.
Ami a fiataloknak kedvező lehet az a szezonális munka, mint például az én esetemben is volt a hotelanimáció. Szerződéssel, szállással, ellátással. Van próbaidő, ha nem tetszik, egy hónap után kereshetsz mást, vagy megpróbálod más országban. Nincs mit vesztened. Természetesen attól is függ, kinek mi az ingerküszöbe. Fel kell készülni, minden részletet meg kell kérdezni. Szállás milyensége, ellátás, lakótársak, stb.
Mindenképp a lehetőséget kell keresni, online már nagyon sok munkának utána lehet járni.
Milyen az ottani magyar közösség, ha van? És maga a Kanári közösség mennyire befogadó az újonnan érkezett emberekkel?
A szigeten lévő magyar közösség mindig szervez eseményeket a nagyobb magyar ünnepeken, illetve karácsonykor, húsvétkor. Gyerekes családoknak is sokszor kreatív foglalkozásokat.
Akikkel én kapcsolódom főként, az a Pilates csapatunk. Nagyon jó, egymást segítő közösség alakult ki. Sokszor töltjük a szabadidőnket is együtt, kirándulunk, strandolunk. Fontosnak tartom az építő, pozitív szociális hálót.
Ami pedig a Kanári közösséget illeti: nagyon elfogadóak. Segítőkészek, kedvesek és egyszerűek. Szeretik azt, aki tisztelettel van az itteniek hagyományaira. Büszkék rá, hogy kanáriók. Én főként állatvédelemből ismerem őket, összefognak, segítenek, önzetlenek.
A dolgok pénzügyi vetületét tekintve, milyen ott a megélhetés?
A déli országokban nem jók a fizetések. Itt az életérzés jó, a napsütés, az óceán közelsége, az emberek nyitottsága, mosolya, segítőkészsége és közvetlensége. Viszont nagyon sokszor nem az számít, hogy mennyire van kitömve a zsebed, hanem az, hogy süt a nap, nincs stressz, jókat eszel-iszol, sokat nevetsz, nyugodt és kiegyensúlyozott vagy. Ezt mérlegelni kell. Ha valaki meg akar gazdagodni, akkor északi országokba kell menni dolgozni.
Mi a helyzet az albérletekkel, lakás árakkal? Összehasonlítható a magyarországiakkal?
Ha ingatlant akarsz vásárolni olyan áron kaphatsz, mint Magyarország frekventáltabb helyein.
Az albérlet attól függ hol nézed. Nyilván az üdülőkörnyezetben drágábbak, perifériákon kedvezőbbek az árak. Itt be kell kalkulálni a plusz közlekedési költségeket. Buszhálózat viszonylag jó a szigeteken.
Mi hiányzik a leginkább Magyarországról?
A zöld. A természet, a fű, a fák és a madárcsicsergés a kert végéből, a családom és az otthoni barátok.
Télen a kori, de már évek óta hazamegyek háromszor egy évben, így megvagyok.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Jelenleg két barátommal, Zsolttal és Csabával dolgozunk testet-lelket-szellemet feltöltő wellness nyaralás előkészítésén. Hárman három megközelítésből állunk a dologhoz. Én tudom a fizikai oldalát adni, Zsolt a pszichikait, Csaba, pedig a hangtálakkal a spirituális oldalát biztosítja és így áll össze a teljes kép. Ezt fogalmaztuk meg úgy, hogy “Find your balance, body, mind and spirit”. Ezt szeretnénk a jövőben megvalósítani és azért szimpatikus nekünk ez az ötlet, mert mindhárman azt tudjuk átadni az embereknek, amiben tapasztalattal rendelkezünk.
Sok év kemény munkája húzódik meg a mai letisztult kép mögött. Úgy gondolom meg kellett érnünk, ahhoz, hogy eljussunk az életünknek ehhez a pontjához. Amit mi átadunk az embereknek, azok mind olyan tapasztalások gyűjteménye, amelyeket megtanultunk, kipróbáltunk, elbuktunk majd újra felálltunk és folytattuk. Nem két hét alatt elvégzett gyors tanfolyam után tartunk itt. Véleményem szerint ez teszi hitelessé az egészet. És nagyon várjuk, hogy, amint meghirdetjük ezeket minél több emberrel találkozzunk akin segíthetünk.
Utolsó kérdésemmel arra lennék kíváncsi, hogy mit tartasz a 3 legfontosabb szónak a világon?
Őszinteség mindenképp, mert ha nem vagy őszinte azzal első sorban a saját magad, majd a másik ember idejét vesztegeted. Második lenne a pozitív látásmód és hozzáállás a dolgokhoz. Keresd meg mindenben azt a részt, ami neked szól és amiből tanulni, fejlődni tudsz. A harmadik a természettisztelet. Ez önmagáért beszél.
Mónika eddigi története is igazolja, hogy leegyszerűsítve az életet a legtöbb esetben a hozzáállás kérdésén áll vagy bukik a dolog. Addig keresem azt, ami boldoggá tesz és amiben kiteljesedek, amíg eljutok oda? Mindeközben vállalom az élet hirtelen, éles kanyarokkal teli útját a pofonokkal együtt, amelyek megerősítenek vagy pedig elringatom magam a monoton reményvesztett élet hamis illúziójában, míg üt az óra és menni kell. A döntés mindannyiunknak adott.
