Egy japán kis faluban élt egy idős, bölcs és tapasztalt szamuráj. Egy napon a faluba érkezett egy brutalitásáról, erejéről közismert fiatal harcos, akinek a technikája mások provokálása, feldühítése volt, így azok elvesztve a fejüket, a saját hibájuk miatt mindig kikaptak a fiatal szamurájtól.
Egyik reggel a fiatal harcos szembe került a bölcs öreg szamurájjal. És azonnal akcióba lendült, elkezdte sértegetni harcostársát, köveket dobált feléje, megpróbálta leköpni. Az idős szamuráj azonban mindvégig nyugodt maradt, nem reagált az inzultusokra. Végül a fiatal megunta a dolgot, lefáradt, és odébb állt.
Az esetet a bölcs szamuráj tanítványai is látták, akik nem bírták ki, hogy ne kérdezzék meg:
– Miért nem válaszolt a sértegetésekre, mester? Könnyedén el tudott volna bánni vele…
– Ha valaki ajándékot hoz neked, de nem veszed el tőle, kié marad az ajándék? – kérdezett vissza a bölcs szamuráj.
– Azé marad, aki hozta – érkezett a válasz.
– Így van ez a szitkozódással, a haraggal, az irigységgel is. Ha nem veszed át, az eredeti tulajdonosánál maradnak ezek a negatív érzések – felelte higgadtan a mester.
