Egy New Yorki nő, Amy Gruenhut szinte belehalt egy olyan ritka és veszélyes agyhártyagyulladásba, amiről kezdetben azt hitte, hogy csak egy egyszerű megfázás.
Egyik nap megfázás és influenza tünetei lettek úrrá rajta, de sehogy sem tudott helyrejönni a betegségből. Ekkor kezdtek az orvosok gyanakodni, hogy itt valami sokkal komolyabbról lehet szól.
„Az orvosom azt mondta, hogy menjek a sürgősségi osztályra, ott folyadékot adtak és hazaküldtek. Másnap még rosszabbul voltam. A szüleim eljöttek a lakásomra, és visszavittek a sürgősségire. Onnantól kezdve minden rosszabb lett” – mesélte a TODAY-nek Amy Gruenhut.
“Lázam volt, fájt a fejem és hánytam. Iszonyatos nyomás volt a fejemben, úgy éreztem, mintha fel akarna robbanni. Anyám azt mondta, hogy elkezdtem össze-vissza beszélni. Homályosan láttam, és folyni kezdett a nyálam” – emlékezett vissza a nő.
„Az utolsó dolog, amire emlékszem, mikor egy fiatal sürgősségi orvos javasolta a gerinccsapolást. A beavatkozás után kómába estem” – mesélte Amy felépülése után.
Az eszméletvesztés után Amy-t az intenzív osztályra szállították, és mesterséges kómában tartották, és csak két hét múlva tért magához, viszont még ekkor sem tudott egyedül járni, beszélni vagy enni.
Számos vizsgálatot végeztek el rajta, míg végül kiderült, hogy vírusos agyhártyagyulladása van. Ezután intravénás immunglobulin (IVIG) infúzióval kezelték, amely az egyetlen esélyt jelentette arra, hogy leküzdje a fertőzést.
“Létfontosságú volt, hogy csökkentsék a lázamat és enyhítsék a gyulladás okozta nyomást. A tünetek csökkentése érdekében szteroidokat, görcsoldókat és nyugtatókat is kaptam” – mondta Amy.
A fiatal nő két hónapon keresztül kórházi kezelést kapott, majd újra kellett tanulnia járni és beszélni.
Elszántságának és életigenlésének köszönhetően a körülményekhez képest jól van, azonban tisztában van vele, hogy az agyhártyagyulladás neurológiai következményei akár évek múlva is felléphetnek.
“Öt hónapja már, hogy kiengedtek a kórházból. Hálás vagyok, hogy élek. Megtanultam segítség nélkül járni, sőt már futni is tudok. Tudok enni, beszélni, és nem szorulok segítségre a mindennapi feladatok elvégzésében, amelyeket egészségesként annyira természetesnek tartunk” – mondta.
