Őszinte üzenet azoknak az anyukáknak, akik már úgy érzik nem bírják a strapát.
“Az igazság az, hogy nem ismerek egyetlen egy kismamát sem, akiket, ha megkérdezek, hogy hogy mint van, egyből boldogan és őszintén azt felelné, hogy jól, kiegyensúlyozottnak és kipihentnek érzi magát. És ez így van, én sem éreztem jól mindig magam. Sőt, úgy gondolom, hogy ki kellene törölnünk a szótárunkból azt a szót, hogy “jól”. Ha egy nőnek gyereke születik, az valami fantasztikus dolog, ugyanakkor nagyon összetett, és sokszor nehéz is. Vannak hihetetlen örömteli pillanatok, máskor meg kétségbeesés következik, utána meg a teljes kimerültség.
Ezek az érzelmi viharok nagyon megviselnek, úgy lelkileg, mint fizikailag is. Igen, az anyasághoz a kimerülés is hozzátartozik.
Újabban sokat hallani, hogy a kismamákat óvatosságra intik, hogy vigyázzanak magukra, törődjenek a lelkükkel, a testükkel. De kérdem én, hogy tudnánk ezt kivitelezni, mikor annyi teendő van a gyerkőcökkel? Nincs erő még pihenni sem, nem hogy nagy dolgokat valósítsunk meg!
De kedves kismamák, nem szeretném elvenni a kedvetek, hanem erőt akarok adni nektek, mert jómagam is keresztülmentem azon, amiket ti most tapasztaltok. Én is sokat sírtam, miközben szétnéztem a nappaliban, és láttam a felfordulást. Hogy fordulhatott fel az életem ennyire? Ránéztem az ajtóra, és azt gondoltam, hogy most azonnal kimegyek rajta, és világgá szaladok, magam mögött hagyva mindent és mindenkit.
De nem tettem.
A dolgok megváltoznak. Mert másnap már anyának lenni ismét csodálatos, ugyanakkor rém fárasztó. De a szeretet ereje mindent megold, és itt nem csak a gyerekeink iránti szeretetről beszélek, hanem önmagunk szeretetéről is. Saját magunk és gyerekeink érdekében is akkor tesszük a legjobbat, ha nem rendelünk mindent alá az anyaságnak. Bármekkora lelkiismeret furdalást is okozzon, néha időt kell szakítanunk magunkra, hogy egyedül lehessünk, és feltöltődjünk, különben teljesen kiéghetünk. Különben sem tesz jót a gyerekek fejlődésének, ha állandóan ott vagyunk mellettük. Mert elhiheted, hogy a gyerekeidnek is szükségük van egy kis időre, ami csak az övék, és senki másé. Nekik egy olyan anyukára van szükségük, aki kipihent, tele van szeretettel, energiával, aki örül, hogy egy kis időre egyedül lehet, és majd kibújik a bőréből, mikor ismét gyerekei között lehet.
És itt nem kell napokra, hetekre gondolni. Elég 10–20 perc, akár egy óra önidő, ami csak a miénk. Bízzuk nyugodtan az apákra a gyereket, miközben mi egy jót sétálunk a parkban, kávézunk valakivel a teraszon, vagy fitnesz edzésre megyünk. És meglásd, minden jobb lesz. Ha úgy érzed, hogy egy lépés választ el attól, hogy szakadékba zuhanj, lépj hátra, és pihenj egy kicsit, mielőtt bekövetkezik a katasztrófa. A szünet, az énidő, a pihenés még a kismamáknak is jár! Ezt senki se felejtse el.”
