Napjaink felvilágosult, túlinformált világáról több szempontból is kijelenthetjük, hogy rossz, sérült, torz, már-már őrült. Ma az a „nem normális”, ami régen „normális” volt, és sokszor jogosan érezzük, mintha az emberiség teljesen kifordult volna önmagából. Olyan dolgok történnek és egyre gyakrabban, amelyeket csak a rémálmainkban láttunk. A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy a gyermekeink sincsenek már biztonságban…
Egyre nagyobb teret hódít az iskolai zaklatás – az úgynevezett bullying, mely egyre több gyermek életét pecsételi meg. A legújabb hivatalos statisztikák e tekintetben aggasztóak! Hihetetlen, de manapság minden második gyermek zaklatás, megalázás vagy erőszak áldozata lesz.
Hogy miért? A szakembereknek sikerült megtalálniuk a választ: ez a súlyos helyzet „a társadalmi nyomás eredménye. „A szegénység és mindenféle válság hatása érezhetővé válik, többek között ezen a szinten is” – tárta fel Cristian Munteanu, pszichológus.
A Save the Children szervezet friss elemzése szerint Romániában a 2021-2022-es tanévben 10 971 zaklatási esetet regisztráltak, szemben az előző évi 7715-tel. Ugyanebből a dokumentumból kiderül, hogy az iskolai zaklatás és annak a kibertérben való elterjedése érzelmileg több százezer diákot érint, akik fizikai erőszak vagy fenyegetés, megalázó online üzenetek áldozatává válnak (49%), szemtanúi az ilyen epizódoknak (82%), vagy maguk is bevallják az ilyen cselekményeket (27%).
Sajnos Romániában a helyzetet hosszú évekig figyelmen kívül hagyták, és csak idén januárban, kétéves pereskedés után hozott ítéletet a bíróság az első iskolai zaklatási ügyben. Végül a zaklatott gyermek szüleinek és az érintett iskolának kártérítést kell fizetnie, de ezen az egyedi eset megoldásán túl maga a kérdés továbbra is nyitva marad.
„Az elmúlt három évben, még inkább Európában, mindannyian példátlan nyomás alatt élünk. Világjárványok sújtottak bennünket, az ukrán-orosz háborúval minden a feje tetejére áll. Az árak emelkedése és a csökkenő életszínvonal a lakosság többsége számára felfoghatatlan (nem is beszélve arról, hogy mi történik Afrika szegény országaiban!), és ez a jelenség a szülők szemszögéből a gyermekek életminőségére is hatással van” – fejti ki a lélekbúvár.
Az most a fontosabb, hogyan kerüljük el a nemkívánatos helyzeteket, amelyek hosszú távú traumát okozhatnak a gyermekeinknek. Vannak zaklatásellenes akciócsoportok, de a fő kiút sokkal közelebb van a gyerekekhez. Természetesen a családon túl a gyermek számára a legközelebbi környezet az iskola. „Ezt a felszámolási jelenséget intézményesen, az osztályfőnöki órákon lehet megvalósítani, a zaklatás azonnali szankcionálásával” – fogalmaz a pszichológus.
Cristian Munteanu azt is elárulta, a zaklatás az agresszióról szól, de sajnos ezzel a jelenséggel nem csak Romániában találkozunk, és az esélyek a maximumra nőnek, ha a társadalmunk kifordul magából, mint ahogyan az manapság is történik. „A gyerekek nem feltétlenül tájékozottak az ukrajnai háborúról, a válságról, a gázárak emelkedéséről, de mindannyian érzik a társadalomban uralkodó általános pánikhangulatot, és a következmények láthatóak” – magyarázza a pszichológus.
Azonban mindig lehet reagálni ezekre a negatív megnyilvánulásokra. A szakember szerint, „a gyerekeknek szükségük van egy felnőttre, aki elmagyarázza nekik a helyzetet. Miután megértették, mi történik velük, rájöttek, hogy valójában nem róluk van szó, hanem azokról, akik ezt a fajta zaklatást folytatják” – részletezi a lélekbúvár.
Munteanu szerint „ezek a gyerekek megtanulták, hogy az ilyen cselekedetekre van válasz, és amikor a zaklatott személy cselekszik, a másik tudja, hogy átlépett egy bizonyos határt. Ennek eredményeképpen a zaklató nem feltétlenül hagyja abba, de megérti, hogy minden, amit tesz, helytelen és nem elfogadott.”
A szakember ugyanakkor azt is kifejtette, „a zaklatásra többféle reakciótípus létezik. Először is, az iskolában beszélhetsz a tanárokkal, tehát a hatósággal beszélsz, nem te magad teszel igazságot. Sajnos sokan megpróbálnak a maguk módján visszavágni, ami megint nem kívánatos, mert ösztönösen cselekszenek” – mutatott rá a lélekbúvár, akinek egyébként nagy tapasztalata van a gyerekekkel, és volt már néhány konkrét zaklatásos esete is, amit időben sikerült megoldani.
Azonban „minden a felnőttek képzettségi szintjétől függ” – vallotta be Munteanu, aki az esetek megoldásához visszatérve elmondta: „az osztályfőnöki órán a tanárok elmagyarázták a jelenséget, felhívták rá a figyelmet, és sok esetben meghívták az érintett gyerekek szüleit az iskolába, hogy megtudják, mi a helyzet”. Az viszont, hogy a szülők ebből mit szűrnek le, milyen a hozzáállásuk, értik-e a problémát, az már az iskolázottsági szintjüktől függ.
Tény, hogy a zaklatás a gyermekek esetében összehasonlíthatatlanul kényesebb. „Ez a fejezet számos szempontot tartalmaz. Nem ismerem a pontos hivatalos statisztikákat, de valóban, ha egy gyerek különböző okokból kissé eltér a többiektől (kisebb termetű, gyengébb, kicsit dadogós, stb.), általában ő lesz a zaklatás célpontja. Ennek oka azzal a ténnyel függ össze, hogy a ’normálistól való eltéréssel’ szembeni attitűd hipertrófiás, és a gyerekek eléggé ’kegyetlenek’, a közvetlenség értelmében” – magyarázza a pszichológus.
Munteanu kihangsúlyozta, nem minden gyermek viselkedik így, és ez egyrészt a temperamentumtól, a neveléstől és a műveltségi szinttől függ. Másrészt a természet törvényei a kicsikben is munkálkodnak, és kikövetelik maguknak a nekik járó részt.
„Az emberi viselkedés egy része hasonlít az állatokéhoz. Az állatok, amikor észreveszik, hogy a közösség egy tagja más, elutasítják azt. De még itt is hasonlóan működnek a dolgok. Vannak például majmok, amelyek problémás utódokat hoznak a világra, de amennyire csak tudják, óvják és gondozzák őket, tehát az anyai ösztön nagyon erős bennük” – magyarázza a szakember.
„A zaklatás jelensége csak egy olyan társadalomban tűnhet el, ahol a dolgok nagyon rendezettek. Sajnos, egyelőre biztosan nincs ilyen társadalmunk. Sajnos sokan szenvednek a tisztességes anyagi helyzet hiányától, ami a világ más részeiről nem mondható el. Szegény ország vagyunk. Minél nagyobb a szegénység, annál világosabbá válik ez a jelenség, mert a kettő kéz a kézben jár” – fogalmaz Cristian Munteanu.
A pszichológus véleménye szerint „ilyen helyzetben az elemi ösztönök előtérbe kerülnek, és a szűrők egyre kisebbek lesznek. Ez a valóság, akárcsak maga a zaklatás. Minél közelebb kerülünk a szegényebb területekhez és azokhoz, ahol az anyagi szegénységhez lelki szegénység is társul, annál erősebb lesz a jelenség” – vélekedik a szakember.
