Elma Harris és Thelma Barratt állítólag Nagy-Britannia legidősebb ikrei, akik nemrég ünnepelték a 103. születésnapjukat, és elárulták, szerintük mi a hosszú élet titka. Elma a lefekvés előtti brandyre esküszik, amit megfelelő brandys pohárban kell felszolgálni, jég nélkül, hogy tökéletes legyen. Húga pedig azt mondja, annak köszönheti hosszú életét, hogy imád enni.
Bár most különböző megyékben laknak, Harris Stockportban, Greater Manchesterben, Barratt pedig Kirkhamben, Lancashire-ben, de a fontos mérföldkövet együtt ünnepelték meg. A nővérek 1919. augusztus 3-án Stockportban születtek, Harris jött világra korábban, nagyjából fél órával a húga előtt.
„Ez olyan csodálatos. Nem számítottam erre az egészre. Nagyszerű érzés. Boldog vagyok” – árulta el Harris, Barratt pedig hozzátette: „Nagyon jó, hogy együtt lehetünk, mert csak ritkán találkozunk.”
David Wilson, Stockport polgármestere is részt vett a különleges születésnapi ünnepségen, és „hihetetlen” mérföldkőnek nevezte azt. „Minden gyerekkori emlékük és mindaz, amit a Smiths Crisps gyárában végzett munkájukról meséltek igazi reveláció volt, és sokat tanulhattunk belőle” – mondta.
Thelma fia, Tony Barratt szerint ez a mostani alkalom már csak azért is különleges volt, mert a koronavírus-járvány miatt az ikrek az elmúlt években nem ünnepelhették meg közösen a születésnapjukat.
A nővérek még alig 8 évesek voltak, amikor elkezdték elkísérni bátyjukat, Robertet, a vasúthoz, hogy a vonatokról lehulló széndarabokat keressenek, amivel fűteni tudnak otthon. „Nagyon szegények voltunk” – mondták.
14 évesen a Smiths Crisps helyi gyárában kezdtek dolgozni, csomagolással és címkézéssel foglalkoztak. Annak ellenére, hogy a családjuk szegény volt, és nehéz gyerekkoruk volt, sok boldog emlékük is van, például arról, hogy játszottak együtt az utcán.
„Kinn voltunk az utcán, és sokat rosszalkodtunk” – idézte fel Barratt, Harris pedig hozzátette: „Én voltam a legpimaszabb. Bekopogtunk az ajtókon, aztán elszaladtunk.”
Elvégezték az iskolát, és közben folytatták a munkát a gyárban, amíg férjhez nem mentek – mindketten 21 éves korukban, mindössze 3 hónap különbséggel. Elma Bill Hewitt asztaloshoz ment feleségül, Thelma pedig egy kalapos, Joseph Barratt felesége lett. Nem sokkal a második világháború kitörése előtt mentek férjhez, és a házasságuk első évei nagyon nehezek voltak. Mindkettőjük férje a hadseregben szolgált, és állandóak voltak a bombariadók.
„Néhány évig nem láttuk a férjeinket. A légitámadások idején a Brinksway barlangokban aludtunk” – mesélték. De arra is emlékeznek, hogy a város bíborvörösen lángolt a bombázások után. „Egyszer, amikor éppen hazaértünk a lányokkal, egész Manchester vörösen égett a bombáktól” – mondta Harris.
A nővérek azt mondják, az egyetlen hátrány, hogy ikertestvérekként mindig ugyanazokat a ruhákat kellett viselniük, de cserébe mindig ott voltak egymás mellett, és számíthattak egymásra. Most ugyan különböző megyékben élnek, de heti rendszerességgel beszélnek telefonon, és gyakran kirándulnak közösen a tengerparton.
Harris hisz a mosoly erejében, ami minden aggodalmat elűz, Barratt pedig egyszerűen csak örül, hogy ilyen hosszú életük lehet.
